Zalakerámia ZTE KK – Szolnoki Olajbányász 89-86 (26-16, 21-27, 22-19, 20-24)
Zalaegerszeg, zárt kapuk mögött
Vezette: Papp Péter, Farkas Gábor, Nyilas István
ZTE: Duren 17/6, Delas 7/3, Plézer 4/3, Vuko 18/6, Glenn 10. Cserék: Donaldson 9/3, Simon 4, Bonifert 7/3, Völgyi -, Szabó 13/9.
Edző: Heinrich Róbert
SZOLNOK: Pongó 15/9, Badzim 15/12, Rudner 3/3, Subotic 30/12, Cakarun 9. Cserék: Warner 6, Kovács 4, Pallai -, Juhos 4, Zsíros -.
Edző: Gasper Potocnik
A meccs képe nem feltétlenül van összhangban a címben említett egylabdás végjátékkal, hiszen a ZTE szinte végig kézben tartotta a mérkőzést, illetve a végén, amikor úgy látszott, elveszítik az irányítást, akkor a mieink is hibáztak, így a büntetőket értékesítő házigazdák köszönték szépen, behúzták a(z egyébként teljesen megérdemelt) győzelmet.
Jól indult az összecsapás, Subotic már a feldobás után becsengetett, ezzel jelezte, hogy érzi a zalaegerszegi gyűrűt, habár mindkét csapat nagy elánnal esett a másiknak, fej-fej mellett, helyenként szép megoldásokkal operálva haladtak a felek. Aztán Szabóék egy 9-0-ás futással meg is léptek az Olajtól, a negyed végére a két csapat között kétszámjegyűre nőtt a különbség, amihez a piros-feketék nem igazán szoktak hozzá, a szezon során legalábbis az volt a jellemző, hogy ők erőltetik rá a játékukat az ellenfélre.
A folytatásban is csak rövidebb jó periódusok jutottak a szolnokiaknak, igaz, a védekezésben alkalmazott zóna működni kezdett, de a hullámzó teljesítmény támadóoldalon még annak ellenére sem változott, hogy Subotic továbbra is ihletett formában kosarazott, a többiektől viszont csak elvétve jöttek a pontok, amiket máskor menetrendszerűen várhat Potocnik mester. A csapat erejét jól példázza, hogy a hibáktól eltekintve sem hagyták ellépni a ZTE-t, a félidei szünetre ugyan négypontos hátrányban vonultak, de ez csak egy igen szerencsés – és véleményes – félpályás Vuko-triplának volt köszönhető. A közvetítésben jól látszott, hogy a légiós kezét még nem hagyta el a labda, mikor az óra már leketyegett, ettől függetlenül a bírók megadták a kosarat.
Az öltözőből is a hazaiak jöttek ki nagyobb elszántsággal, talán egy lapra feltéve akartak bemutatkozni a majdani új edzőjüknek, mindenesetre a mérkőzés képe kicsit sem változott, pörgött a kék-fehér alakulat, az Olaj pedig loholt az eredmény után. Itt már volt közte 11 pont is, Zsíros sportszerűtlenje után úgy tűnt, nem nagyon van esélye a vendégeknek, hogy csodát tegyen, aztán mégis úgy alakult, hogy közel járhatott ehhez. Az utolsó percekre Subotic és Badzim elképesztő kosáresője mentén fordultak a mieink, át is vették a vezetést, ám ekkor Warner elkapkodott egy passzt, majd Szabó bevágott egy triplát, rövidesen pedig még egyet, így a másodpercekkel is harcolt az Olaj, de az utolsó labdabirtoklásnál sikerült megzavarniuk őket a házigazdáknak, így kísérletet sem tehettek az egyenlítésre…
Azt azért idekívánkozik, hogy hat nap alatt harmadik meccsét játszotta az Olaj, november 30-a óta a tizenkettediket. Ezt a sorozatot 10-2-es mérleggel abszolválták, megverték a Falcót, az Albát, az ASE-t, vezetik a bajnokságot, de nem csak ebben a tekintetben nőnek a többiek fölé, kiegyensúlyozottság és csapategység szempontjából is olyan most ez a keret, amire lehet büszkének lenni, amire megéri várni, hiszen előbb-utóbb csak meg lehet majd őket nézni élőben is. Szerdán újabb csata Kecskeméten, nem lesz könnyű menet, de újra vissza kell térni a helyes útra!
