Nem találta a (dobó)formáját az Olaj, a válogatott szünetről visszatérve némileg indiszponáltan kosárlabdázva, az utolsó nyolc percben ébredve engedett ki egy olyan győzelmet a kezéből, amit nem lett volna szabad.
Szolnoki Olajbányász – Sopron KC 73-76 (15-19, 24-19, 16-24, 18-14)
9. forduló
Szolnok, Tiszaligeti Sportcsarnok
V.: Cziffra Cs., Tőzsér D., Pozsonyi L. (Dernei G.)
Olajbányász: Pongó 9/9, Kovács 2, Pallai -, Subotic 20/3, Cakarun 15. Cs.: Gilszki 4, Badzim 16/6, Cummings 4, Rudner 3, Zsíros -, Taiwo -.
Sopron: McGill 11/3, Myers 11, Ford 11, Siktu -, Montgomery 24. Cs.: Halász -, Diggs 12/9, Fazekas 2, Takács 3/3, Werner 2.
Gelvis Solano a meccs eredeti időpontjában a sérülése miatt nem volt az aktív keret tagja, az MKOSZ szabályozása pedig ezzel kapcsolatban világos: az a fél, amelyik a halasztást kéri, az akkori játékoskeretén már nem változtathat, így a dominikai irányítót nélkülöznie kellett Gasper Potocnik vezetőedzőnek a Sopron ellen.
Az első percekben keresték a dobókezüket a csapatok, először a soproniak találták meg a ritmust, egy könnyelműen eladott labda révén Myers, aztán egy Cakarun középtávoli után két könnyű Montgomery-tömés révén ragadták magukhoz az előnyt. A soproniak centere nagyon élt, támadásban és védekezésben is ő jelentette a legnagyobb problémát a mieink számára, 9-14-nél lett elege Potocnik mesternek, jöhetett az első szolnoki időkérés. Na meg Badzim és Taiwo.
Tőlük nem megszokott módon sok hibával hozta le a negyedet az Olaj, támadásban sorozatos pontatlanságok követték egymást, ennek ellenére a Sopron csak minimális különbséggel tudta lezárni az első negyedet, ami mindenképpen hízelgő volt ránk nézve.
A második 10 perc hasonlóan kezdődött, ahogy a nyitány, egyik csapat sem tudta, merre van a saját gyűrűje, a mieinket Badzim büntetői és 3+1-e próbálta kirángatni a tetszhalott állapotból, a vendégeknél az amerikai center folytatta tovább a remeklését, tulajdonképpen ekkor a mezőnyből csupán kettejüket lehetett dicsérni. Továbbra is enerváltan, hibát hibára halmozva kosarazott mindkét együttes, nem is csoda, hogy másfél negyednyi játék után csak 23-23-at mutatott az eredményjelző.
Gilszki kosarát keretbe foglalta egy McGill, majd egy Diggs 2+1, Gasper Potocnik ekkor a folyamatos rotálással próbálta megtörni a Sopron játékát, amit jól jelez, hogy a nevezett keretből már csak Csornai Bence nem lépett pályára. A taktika működni is látszott, Flevarakisz mester a menetrendszerű időkérésnél majdnem repülőt hajtogatott a mágnestáblájából. Hiába, Pongó back-to-back tripláival a meccs során először magához ragadta az előnyt az Olaj. És ha már megvan, ezt ők nem is nagyon szokták kiengedni a kezükből, Badzim tett róla, hogy a nagyszünetre ők mehessenek nyugodtabban. No nem sokkal, a minimális egypontos előny a kosárlabdában gyakorlatilag olyan, mintha nem is lenne, ami sajnos be is igazolódott a későbbiekben.
Szurkolói szempontból biztosan nem a szezon legélvezetesebb meccseként vonul majd be a történelemkönyvekbe ez az Olaj-Sopron, azt talán már a találkozó ezen szakaszában sem volt korai kimondani. Kellemetlen ellenfélnek tűnt a Sopron, az amerikai légiósok dinamizmusa védekezésben sok zavart okozott a mieinknek, Montgomery semlegesítését pedig továbbra sem sikerült megoldanunk. A negyed első fele nem rólunk szólt, 13-4-et repesztett a Flevarakisz-legénység, elkerülhetetlen volt a szolnoki időkérés. Indiszponáltan játszott az Olaj, ezen még az sem változtatott, hogy Werner sportszerűtlen faultja után Cummings helyére küldött két büntetőt, Badzim pedig bedobta második, ezzel csapata negyedik tripláját.
Subotic legalább a vonalról remekül célzott, ha már máshonnan nem ment neki, helyére küldte a 11-ik büntetőjét is, ezekkel a pontokkal kapaszkodtak a hazaiak, a negyed végén a dudaszó pillanatában azonban megint jött Montgomery és hétpontos fórhoz juttatta a vendégeket.
A záró felvonás elején némi tűzpárbajt – senki nem hitte, hogy ezt a szófordulatot le lehet írni a mai meccsen – követően életjeleket mutatott a Szolnok, a Pongó-Badzim-Cummings-Subotic-Cakarun ötössel talán megtalálta Potocnik mester azt a formulát, amelyik végre úgy funkcionált, ahogyan azt előzetesen elképzelte. Subotic is betalált kintről – ez volt az első hármas, amit nem Badzim vagy Pongó szerzett, mindez a negyedik negyedben… Tízpontos hátrányból űzte-hajtotta a közönség Cakarunékat, Subotic kosarával kettő perccel a vége előtt egyetlen pontra fogyott a soproni előny, úgy tűnt, átszakadt a mentális gát a mieinknél, ám Ford büntetőivel megint egyenlítési távon kívül került az Olaj.
Az utolsó perc elképesztő izgalmakat hozott, az ilyenkor szokás szerint előlépő Badzim betörésével lopakodott a házigazda, majd Takács dobott egy triplát, amire jött egy Cakarun kettes, hogy végül az egálért elengedett dobás, némi zűrzavart követően szintén az ő kezében maradjon. Idén először szenvedett vereséget hazai pályán az Olaj, kár érte, mert kicsit több koncentrációval ez a két pont bőven maradhatott volna itthon.
