Az Olajbányász sem tudta megállítani a FIBA Európa Kupa csoport stabil csoportelsőjét, az eddig veretlen Legia Varsót. Pedig próbálkozott Gasper Potocnik együttese, 32 percen keresztül viszonylagos kontroll alatt tartotta a meccset, de aztán jött egy 12-0-ás lengyel roham, és ez ki is tartott a végéig.
Az utolsó hazai Európa Kupa meccsre már Gasper Potocnik rendelkezésére állt a portói utat kihagyó Cakarun-Subotic duó is, Pallait leszámítva tehát teljes “fegyverzetben” várhatta a Legia elleni összecsapást az Olajbányász.
Szolnoki Olajbányász – Legia Varsó 68-75 (15-13, 19-17, 17-17, 17-28)
FIBA Europe Cup, H-csoport, 5. forduló
Szolnok, Tiszaligeti Sportcsarnok.
V.: Papapetrou (görög), Ninkovics (szerb), Bongiorni (olasz)
Szolnok: Pongó 7/6, Badzim 16/12, Cummings 14/3, Subotic 10/6, Taiwo -. Cs.: Rogic 2, Solano 4, Kovács -, Rudner 2, Zsíros 2, Cakarun 11.
Legia: Jovanovics 10, Cowels 15/9, Skific 10/6, Kulka -, Kemp 3. Cs.: Koszarek 10/6, Kaminski 13/6, Urbaniak 2, Wyka 12.
Kőkemény védekezéssel futott ki a pályára az Olaj, a feldobás utáni percekben zsebkendőnyi területet sem hagytak a lengyeleknek, akiknek az első mezőnykosarára több mint öt percet kellett várni – igaz, támadásban a mieink sem voltak túl pontosak. Legalábbis a Badzim-Cummings pároson kívül, akik berámolták csapatunk első 10 pontját. Rajtuk kívül azonban az ötlégiósos felállásban sem tudtak eredményesek lenni Rogicék, így a vendégek egyenlítő triplája után jöhetett is Potocnik mester időkérése.
A hosszú gólcsendet egy bravúros Solano-Cakarun összjáték törte meg, ekkor érezhetően újra az Olajnál volt a momentum, Solano egy félelmetesen gyors egy-egyezés után dobott könnyű ziccert, a szünet előtt a lengyelek nagy öregje, Koszarek köszönt még be a sarokból, így kétpontos előnyről várhatta az Olaj a második negyedet.
A második tíz perc lényegesen más ritmusban indult, mint a nyitány, a szolnokiak elkezdték belőni a gyűrűt, Subotic is betalált kintről, a Badzim-Cummings páros pedig továbbra is tarthatatlannak bizonyult, előbbi egymaga egy ötpontos rohamot intézett, az amerikai pedig egymás után két ziccert is szemfülesen a helyére tett, így kezdte valóban uralni a mérkőzést az Olaj, a lengyelek ezekben a percekben kizárólag a mieink hibáiból tudtak eljutni a kosárig, amivel sikerült látótávolságban maradniuk.
A negyed végét azonban megint a Legia kapta el, akiknek a zónájával nehezen boldogultak Rudnerék, a három percnyi gólínség után Cakarun talált be középtávolról, majd újra ő, ezúttal Rogic álompasszából állította be a félidei 34-30-as eredményt.
Benn maradt az Olaj az öltözőben, Potocnik mester egy 9-0-ás rémálomszerű lengyel futás után mosta meg Suboticék fejét, akik jó tanítvány módjára eleget is tettek az edzői utasításoknak és visszatértek a határokat feszegető agresszív védekezéshez, meg is lett az eredménye, újra Pongóéknál volt az előny a negyed derekán.
Solano passzai élményszámba mennek, először Zsírt találta meg egy labdával, aztán Rogicnak adott egy olyan zsugát, amit vétek lenne kihagyni a forduló legszebb megmozdulásai közül – reméljük, megjegyezték a FIBA illetékesei is. A záró negyed előtt ismét meg tudott tehát újulni az Olaj, maradt a végjátékra a négypontos fór.
A lengyel vezetőedzőnek gyorsan ki kellett kérnie első idejét a negyedik negyed indulását követően, ezzel fel is rázta az övéit, akik zsinórban tizenkét pontot dobva nem csupán visszavették a vezetést, de állva is hagyták az Olajbányászt.
Ez a fordulat nagyon nem volt benne eddig a meccsben… A lengyelek támadásaira ekkor már nem volt ellenszer, hiába kozmetikázta az eredményt Subotic és Badzim kosaraival, hiába tartotta 30 percig kontroll alatt ellenfelét az Olaj, az eddig veretlen Legia továbbra is makulátlan mérleggel vezeti a csoportot, míg a mieink ezzel a vereséggel úgy utaznak jövő héten Nagyváradra, hogy a továbbjutásra esélyük ugyan maradt, de azt már inkább csak matematikainak lehet nevezni.
