Kicsit beragadtunk az elején, Bouges pontjaival lépett meg a Kecskemét, majd Sinik és Wittmann Krisztián kosarával a negyed végére nyolc pontos hátrányban voltunk. Hogy a második játékrészre „csak” három pont mínusszal vonultunk, azt Lukács Norbi és Pongó Máté kezének köszönhetjük….no meg annak a védekezésnek, amivel a meccset folytattuk. Mondhatni acélosan! S ahogy az ilyenkor lenni szokott, a támadójátékunk is feljavult.
Egy labdaszerzésből James húzott egy fergetegeset. Eltűnt a hátrány, majd Strahinja és Pongó Máté szervezésében jöttek a kosarak, már vezetünk. A második negyedben mindössze hat pontot engedtünk, most megmutattuk, hogy ilyet is tudunk! A nagyszünetre 37-26-ot mutatott az eredményjelző.
A harmadik játékrészt is ebben a felfogásban hoztuk. Minden centimétert szigorúan őriztünk, vendégeinknek már a labdához jutás is súlyos másodpercekbe és erőfeszítésbe került. Csúsztunk-kúsztunk, a kecskeméti irányítóknak alig-alig jutott levegő. Meg is lett az eredménye: 59-39-es mutatóval vártuk a záró negyedet.
Itt viszont mintha levettük volna a szemünket a célról, kicsit kiengedtünk. Eladott labdáinkból zárkózott a „hírös” város. Amikor már csak hét pont maradt a jól felépített különbségből, jött James, és Máté hármasa. Így sikerült megnyugtatóan zárni a negyedet és 11 pontos győzelmet hozni a szomszédvári rangadón. Jövőhéten a Falco otthonában, Szombathelyen folytatjuk.
