Ha van meccs, amire rá lehet húzni az amerikai sportújságírók egyik kedvenc kifejezését, a trap game-et, akkor az Olajbányász mai találkozója az, amire ez tűpontosan illik. A fenti szavakkal azokat az összecsapásokat szokták jellemezni, amelyek az egyik fél számára papíron abszolút kötelezőek, márpedig, ha lebecsülik az ellenfelet, akkor szépen belesétálhatnak annak csapdájába…
Talán senkit sem kell emlékeztetni arra a bizonyos Kecskemét elleni meccsre, amin egészen hasonló kvalitású csapat ellen sikerült megégnie a piros-feketéknek hazai pályán. Akkor a KTE, kísértetiesen hasonló idegenbeli mérleggel (ők 0-6-tal álltak) érkezett a Tiszaligetbe, és egy küzdelmes meccsen sikerült begyűjtenie a két pontot. Az OSE 7-ből 7-szer kapitulált eddig idegenben, ettől függetlenül nem szabad félvállról venni Abelléket, hiszen éppen a legutóbbi mérkőzésükön villantották meg az oroszlánkörmeiket egy nagyágyú ellen – a Paks ugyan rossz szériában érkezett a Krajnyik András csarnokba, de egy ilyen blama azért akkor is fájni fog a végelmszámolásnál.
Az Oroszlány az Olajtól eltérő ütemben töltötte az elmúlt tíz napját, Krasovec mester szerint végre volt idejük edzeni, ami a bajnokság jelenlegi, felpörgetett szakaszában igen komoly truváj. Nekik már csak azért is, mert az a Bradley Hayes, aki alapembernek számított a keretükben, a térdsérülése miatt hónapokra kidőlt, így a vezetőség gyorsan lépett, és visszahozta a tavalyi közönségkedvencet, Eric Washingtont, akit így könnyedén beépíthettek a csapatba.
Az OSE rendszere a gyorsindításokon alapul, nem szeretik sokat dédelgetni a labdát, ráadásul kőkeményen figyelnek a hármasok levédésére, ami, tudatában annak, hogy a mieink egyik fő fegyvere a viszonylag sok tripla, nem sejtet könnyű mérkőzést. Már csak azért sem, mert Oroszlányban sikerrel alkalmazták ellenünk ezt a hátrajátékot, akkor viszont jól menedzselte a mérkőzés alakulását az Olaj, és hiába a szoros végeredmény, a kevés tripla, ott egyetlen percig sem lehetett kérdés a győztes kiléte. Mindenesetre a fizikális, atletikus kosárlabda az OSE sajátja, ha kellően agresszíven mennek neki a mai összecsapásnak, akkor jócskán megnehezíthetik a hazaiak dolgát.
Ahogy már említettük, a vendégek elmúlt tíz napja homlokegyenest másról szólt, mint Badziméké, ugyanis a piros-feketéknek az Európa-kupa csoportkörére négy nap alatt három kőkemény találkozó is jutott, ha ehhez hozzávesszük, hogy közben nagyjából 2000 km-t utaztak is a fiúk, akkor nem túlzás azt állítani, hogy a nemsokára kezdődő „válogatott szünet” eljövetelét alig várja a csapat. Az addigi két – kötelezőnek mondható – mérkőzést viszont le kell játszaniuk, és egyik sem lesz sétagalopp. Gasper Potocnikot ismerve, a mögöttünk lévő három napban azonban kellően felkészítette a mieinket , akiknek a fejében ott motoszkálhat az a bizonyos KTE elleni blama is, az OSE játékából, szóval reménykedhetünk, hogy ha egy izzadtságszagú találkozón is, de – elsőként a bajnokságban – begyűjtjük a 14. győzelmünket.
