Rengeteg szakmai tapasztalattal gazdagodva, európai szinten is komolyan vehető csapatok ellen mutatkozott be a nemzetközi porondon a Szolnoki Olajbányász. A továbbjutás elmaradt, de a szájíz mégsem keserű, hiszen három magas színvonalú mérkőzést követően – ráadásul a Sporting CP-t legyőzve – csoportharmadikként utazhattak haza a fiúk a wloclaweki buborékból.
Apropó, buborék: a csapat egyöntetű véleménye, hogy ugyan a lengyel házigazdák minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy kellően komfortos körülményeket biztosítsanak mind szállás, mind sportszakmai tekintetben, azonban a legjobb mégis az lett volna, ha hazai pályán, a saját szurkolóink előttélhettük volna meg ezeket az élményeket.
Így utólag bátran ki merem jelenteni, figyelembe véve az Európa-kupa többi csoportjának eredményeit, valamint megtekintve ezek közül jónéhány mérkőzést, hogy a BMSlam Stal/Ironi Ness Ziona/Sporting CP/Szolnoki Olajbányász fémjelezte kvartett az egyik, ha nem a legerősebb négyes volt a kupában – a lengyel, az izraeli és a portugál gárda játékereje is elit szintet képviselt, melyekben pattogtatott jegyzett NBA kosaras, Euroligában is megfordult játékos, de nem kevés válogatott is. Jellemzően 6-7 légióst forgató csapatok, akik ellen a szezon elején kialakított csapattal, négy külföldivel és a magyar maggal vettük fel a harcot. Nem is eredménytelenül, hiszen egyik vereséggel végződő meccsen sem volt akkora különbség a felek között, mint amit a végeredmény mutatott.
Azt látnia kell mindenkinek, hogy a nemzetközi porondon továbbra is a rettentő agresszív, fizikális játék dominál, a hazai edzők számára kötelező tananyag: az utánpótlásban és a felnőtt csapatokban szereplő fiatal játékosokat erre a szintre kell tréningelni, tudniillik a mai nemzetközi trend elég egyértelmű, 50% fizikális képzés, 50% kosárlabdaképzés. Nagyon koncentráltnak kell lenni, mert az ellenfél akár egy pár perces rövidzárlatot is könyörtelenül képes kihasználni, ami akár végzetes is lehet. Az eladott labdák ezen a szinten még hangsúlyosabbá válnak, ezért ezek számát meg kell próbálni minimalizálni, mert az ezekből kapott leindítások a legegyszerűbb, legbiztosabb két pontot jelentik a kosárlabdában.
A lengyel BMSlam Stal elleni mérkőzésen hatalmasat küzdöttünk, ugyan végig futottunk az eredmény után, de 3:43-mal a vége előtt sikerült négypontos előnyt kialakítanunk,amit sajnos a végjátékban elrontottuk. Nagy sanszunk volt a győzelemre, és bár nem éltünk vele, a tízpontos vereség egyáltalán nem mondható reálisnak.
Az izraeli Ironi Ness Ziona meccset teljesen más ritmusban,álomszerűen kezdtük, utána a zónavédekezésre váltással megzavartak bennünket. Ezen az összecsapáson ütközött ki,hogy ha nem játsszuk precízen a figuráinkat, akkor el tudjuk veszíteni a jó ritmusunkat, elbizonytalanodtunk, nagy kár volt a tizenhét pontos különbségért.
A portugál Sporting CP-vel szemben rendkívül összeszedett játékkal, hatalmasat küzdve sikerült megszerezni az első Európa-kupa győzelmünket, mindezt annak ellenére, hogy négy napon belül a harmadik mérkőzésünket játszottuk, ráadásul nem akárki ellen: a Sporting 15-0-val veretlenül vezeti hazája bajnokságát.
Összességében nem lehetek elégedetlen, kifejezetten pozitívan értékelem, hogy minden egyes meccsen komoly ellenállást tudtunk kifejteni, mi több, tudtunk mérkőzést nyerni nemzetközi porondon, ami egy magyar csapat számára mindig nagy szó, mindig megbecsülendő. Augusztus óta ugyanolyan intenzitással, remekül dolgoznak a srácok, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a bajnokság java még hátravan, most már 100%-osan a hazai mezőnyre kell koncentrálnunk. Az idáig lejátszott bajnokik-, illetve Európa-kupa találkozóktapasztalataiból merítve úgy gondolom, a rájátszásra fordulva benne van, hogy a csapat majd még egy szintet tud emelni a játékán.
Üdvözlendő lenne, ha normál körülmények között minél több magyar csapat tudna hétről-hétre hasonló erősségű nemzetközi mérkőzéseken szerepelni, többek között a magyar játékosok fejlődése szempontjából is. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, nagyon meg kell becsülni és respektálni a három gárdát, melyeknek alkalmuk nyílt külföldi, neves klubok ellen kosarazni, hiszen ők biztosítják a hazaijátékosoknak azt a fajta nemzetközi rutinszerzést, amit a válogatottban is bőven tudnak majd hasznosítani, ebből pedig a nemzeti csapat csak profitálhat.
