A Benke Szilárd, Eilingsfeld János és Chandler vezette Atomerőmű SE teljesen megérdemelten hozta a második helyet az alapszakaszból. Még úgy is, hogy egyre-másra kellett megoldaniuk a sérülésekből fakadó nehezebb időszakokat. Duke, Lake és Benke is ki kellett hagyjon, hogy a lehető legrövidebb időn belül felépüljenek és újra a csapat rendelkezésére álljanak, s még így is remek teljesítményt Flevarakisz mester vezérletével. Olyannyira, hogy az irigylésre méltó alapszakasz után a rájátszás első körében, a negyeddöntőkben, csupán egyetlen meccset ejtettek el a Sopron ellen.
Kiváló edző, remek játékosállománnyal várja csapatunkat, hogy eldöntsék, ki ütközhet meg a döntőben a Falco – ZTE majdani győztesével.
Külön élményszámba fog menni a sebességükről hírhedt irányítók – Chandler és Jovanovic – párharca, jellemzően egy az egyben rendkívül nehéz feladat a védelmük, kell a segítség. Viszont így helyzetet teremtenek belépő vagy a periméteren kívülről is jól célzó társaiknak. Kulcskérdés lesz, ki milyen hatékonysággal tudja ezeket a helyzeteket gólra váltani vagy megfordítva, ki milyen eredményesen tudja ezzel szemben a védelmét működtetni.
Kinek megy jobban a palánk alatt? Lake meg tudja-e állítani Aimaq-ot, vagy Somogyi képes lesz-e hozni a pontjait, gólpasszait és emellett megszorongatni Lockett játékát? Mit kezd majd egymással a két kiváló négyes posztos, Eilingsfeld és Subotic? Pallai, Lukács és Rudner lő majd jobban kintről azokban a tized másodpercekben amennyi egy-egy dobóhelyzetre marad, vagy Dukes és Benke. Mit hoz majd a pad, vagy például mit fundáltak ki az edzők? Vagyis, van itt nyitott kérdés bőven. Ami biztos, hogy küzdelemben, iramban, eltökéltségben nem lesz hiányérzetünk az elődöntő sorozatában.
Első feldobás szombaton este 19:45-kor, Pakson. Hajrá Olaj!
