Ugyan az Olajbányász Lukács Norbertet, egyik húzóemberét nélkülözni kényszerült, az idegenben eddig nyeretlen ZTE csapata ellen azért bőven kellett volna, hogy legyen keresnivalónk. A meccs bizonyos szakaszaitól eltekintve nem igazán volt.
A Zalakerámia-ZTE KK nem akarta a véletlenre bízni a meccset, már az első percekben nagyon határozottan az NHSZ-Szolnoki Olajbányász tudtára adták: nem fogják könnyen elengedni ezt a győzelmet. Ennek megfelelően két triplával és egy 2+1-gyel 9-0-val állva hagyták a mieinket, időt is kellett kérnie Vidin mesternek, ugyanis Suboticék három perc után sem tudtak a gyűrűbe találni. A vendégek Jovanovics folyamatos kettőzésével megzavarták az Olajbányász rendezett támadásait, amik így eléggé esetlegessé váltak. A szigorú védekezés mellé ráadásul jó megoldások is társultak, így tizenkettővel ellépett a kék-fehér társulat. A negyed végéhez közeledve némileg magukra találtak Pallaiék, legalábbis a 10-0-ás futás ezt jelezte, amivel újra látótávolságba kerültek.
A második etap nem is kezdődhetett volna demoralizálóbb pillanatokkal, mint Aimaq óriási sapkája Tóth Ádámon, hogy aztán a másik oldalon szintén a kanadai érkezzen, mint a gyorsvonat, az óriás zsákolásba még a palánk is beleremegett. Azért az látszott ebben a szakaszban, hogy az Olajbányász a kezdeti megilletődöttségét levetkőzte, rendre okos játékkal találták meg a lyukat a ZTE védelmében, a csapatkapitány két büntetőjével pedig 0-0 után állt újra döntetlen az eredményjelzőn. A 15. perc környékén kicsit leült a meccs, nem feltétlenül találták a ritmust a csapatok, Lewisék is inkább csak lőttek kintről, semmint találtak, a kék-fehérek újra lélegzetvételnyi előnyhöz jutottak. A 15-12-es negyedet mindenesetre nem fogják kirakatba tenni sem Szolnokon, sem Zalaegerszegen, ez bizonyos.
A fordulás után a mieink kezdtek jobban: Subotic egymaga vette a kezébe a dolgokat zsinórban dobott hat pontjával, ezt pedig Matthias Zollner sem nézhette tétlenül, a nagyszünet után viszonylag gyorsan magához rendelte a csapatát eligazításra. Eligazításra, ami olyannyira jól sikerült, hogy eztán Tóth Ádám dobott gyors egymásutánban öt pontot. Az Olajbányász továbbra is döcögősen támadott, és itt nem is a helyzetek kialakításával, inkább azok gólra váltásával, no meg a ki nem kényszerített hibákkal volt problémájuk. A nagy futások meccse volt ez a mai, ezúttal a hazai szurkolók örülhettek egy 7-0-ás rohamnak. A negyed végére maradt nemhogy a meccs, de talán a szezon eddigi legszebb jelenete is: Aimaq triplakísérlete felpattant az égbe a gyűrű tövéről, de érkezett Lewis, aki a levegőben úszva elemi erővel tömte vissza a lepattanót!
Az utolsó tíz percet három pontos hátrányból indította az Olajbányász, ami két perc alatt tizenegyre hízott, köszönhetően egy újabb zalai futásnak… Oliver Vidin nem volt rest időt kérni, a mérkőzés ezen szakaszában már nem szabadott szó nélkül hagyni a vendégek dominanciáját. Nem is hagytuk: a futások összecsapásán Jovanovics termelt be egy ziccert és egy saroktriplát szakmányban. Ezután viszont indokolatlan labdaeladásokkal hoztuk magunkat vert helyzetbe, négy perccel a vége előtt a ZTE tizenhárom pontos fórt épített, elég reménytelennek tűnt a helyzet hazai szempontból. És ez a maradék időben sem változott, a vendégek kiegyensúlyozott játékkal, a mieinket kontroll alatt tartva győztek a Tiszaligetben.
