Nehéz meccsen, de a végjátékban jobban koncentrálva húzta be a győzelmet Pécsen az NHSZ-Szolnoki Olajbányász, leginkább a ponterős Jovanovics-Lewis duóra hagyatkozva.
Fej-fej mellett haladt a mérkőzés a nyitó percekben, és ez nem változott a későbbiekben sem. A mieink leginkább a periméteren vitézkedtek, a kinti dobásokkal ellensúlyozták, hogy a festékben úgy tűnt, mintha be lennének oltva kosárszerzés ellen. Voltak jó pillanatai Pallainak, Jovanovicsnak, Suboticnak, de leginkább a kintről halálosan célzó Lewisnak. A félidei szünet előtt a hazaiak megemberelték magukat, megunták a támadásról támadásra változó, vezetést magáénak tudó csapat személyét, hibákra kényszerítették az Olajbányászt, ők pedig rendre jó figurákat húztak elő a kalapból, így a nagyszünetre tízpontos NKA-előnnyel vonulhatott a két gárda.
A fordulást követően bejöttek Vidin mester öltözői intelmei, Aimaqék egy 16-2-es rohammal tudatosították a parketten, hogy ennek a meccsnek azért még mindig ők az esélyesei. Ezekben a percekben, amellett, hogy tíz bedobott hármasnál jártak Lewisék, a második szándékból szerzett kosarak terén is komoly előrelépést mutattak.
A végjátékban újra kiegyenlítetté vált a mérkőzés, felváltva estek a kosarak, a pécsiek feljöttek a piros-feketék nyakára, a légióskontingensük ekkor a 66 pontból 60-ért volt felelős, igen komoly energiákat mozgósítottak. Szerencsére a Lewis-Jovanovics duó sem maradt el tőlük, ráadásul Pallai is a legjobbkor éledt fel.
Az utolsó percre hárompontos előnnyel fordult az Olaj, szerencsére a mieink bizonyultak higgadtabbnak, így egy küzdelmes mérkőzésen ugyan, de megnyerték a “kötelezőt”.
