Nem ígérkezett könnyű összecsapásnak a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét – NHSZ-Szolnoki Olajbányász mérkőzés, hiszen – bár a tabella jelen állása félrevezető lehet, de – a hazai lila-fehérek a Falco-val, a Szegeddel és az Albával is kiélezett mérkőzést játszottak hazai pályán, azaz veszélyes ellenfélnek számítanak a Messzi István Sportcsarnokban. A mieink az MVM-OSE Lions elleni hazai győzelemből érkeztek Kecskemétre annak reményében, hogy egy újabb sikerrel magabiztosabban fordulhatnak rá az igencsak megterhelőnek ígérkező decemberi bajnoki menetelésre. Miodrag Rajkovic keretéből ezúttal hiányzott a betegséggel küzdő csapatkapitány, Pallai Tamás.
Az egymásnak amúgy sem ismeretlen két gárda a felkészülési időszakban már találkozott egymással, így mind Rajkovic mester, mind pedig a szezon elején érkező légiósaink emlékezhetnek a kecskeméti csapat erősségeire, amelynek legfőbb letéteményese a kulcsjátékosok rutinja. Forray Gábor együttese hamarabb ragadta magához a kezdeményezést, ám nagyobb különbség nem alakult ki a felek között. Míg a lila-fehérek elsősorban Dramicanin és Karahodzic pontjaira alapoztak, addig a pirosban játszó Olajbányászból szinte mindenki hozzászólt a találkozóhoz. Felváltva vezettek a csapatok, végül a legminimálisabb, egypontos előnnyel zárult az első negyed, a mieink javára.
A folytatásban is folytatódott a küzdelem, s inkább az, mintsem a szép és hatékony játék dominált. A csatába Pongó Máté vitt egy kis színt, aki gólpasszal, triplával és duplával is jelentkezett. Volt, amikor alacsonyabb, s volt, amikor magasabb szerkezetben játszatta csapatát Miodrag Rajkovic, ám az eladott labdák és az eredménytelen támadójátéknak köszönhetően folyamatosan faragott hátrányából a hazai gárda. Időt is kért az Olajbányász trénere, ám ennek ellenére a Kecskemét mehetett egylabdányi előnnyel a szünetre.
A pauzát követően más ritmusban érkezett pályára csapatunk, amely agresszívebben védekezett, majd támadásban Révész Ádám, JR Clay és Lukács is beköszönt, így már ismét nálunk volt az előny. A negyed közepéig egyre többször sikerült összezárni hátul, majd kialakítani az addigi legnagyobb, hétpontos előnyt. A Kecskemét azonban – hiába a gyenge dobószázalék – sosem engedte el igazán a kezünket, s a rájuk jellemző, alacsony pontszámú mérkőzésre kényszerítette a mieinket, így továbbra is bármely csapat előtt nyitva állt az ajtó a győzelemre.
A záró játékrész első két percében zsinórban 7 pontot dobott a Kecskemét, így ismét időkérésre kényszerült Rajkovic. Nem volt más választás, muszáj volt újból ritmust váltanunk, amely meg is történt: csapatunk előbb visszaküzdötte magát a meccsbe, majd – sokadik alkalommal – átvette ismét a vezetést. Lukács fontos pontokat szerzett előbb a vonalról, majd betörésből, s együttesünk ezután már nem engedte ki kezéből a győzelmet. Csapatunk ugyan az egész mérkőzést tekintve többször adta el a labdát, ám a közel 40 lepattanó és 20 gólpassz nélkülözhetetlen eleme volt a rendkívül fontos győzelem kiharcolásának.
Folytatás jövő vasárnap hazai pályán a Falco-Vulcano Energia KC Szombathely ellen!
