Az edzői nyilatkozatokban is szembe köszönt, amit ma a pályán láttunk: kíméletlen küzdelem minden egyes labdáért, pattanóért, kosárért. Az első negyedben csak kullogtunk, rengeteg hibával és még több eladott labdával játszottunk. Vendégeink légiósai magasabb sebességben kosárlabdáztak, különösen Riddley és Thomas. Tőlünk leginkább Dustin tartotta velük a lépést, jobbára büntetőkből.
Pongó Máté a legjobbkor hozott a padról kiegyensúlyozottságot, zárkóztunk, de amint kicsit is látótávolságba került a vezetés, ismét növelték az előnyüket az oroszlányiak.
Még a félidőre is hátránnyal vonultunk, ráadásul, Thomas és Riddley révén a látványos kosárlabda is az Oroszlányé volt. Zsákolások, alley-oop kosarak. Ezt a sort néha-néha meg tudtuk törni egy-egy szerzett labdával és zsákkal, Eads és Pallai Tomi harcosságának köszönhetően, de nem voltunk képesek az egész játék irányítását megragadni. Eladott labdák, kapkodás, rossz átadások… sok hibával játszottunk. Küzdelemből jeles, de a pontok nem jöttek!
S akkor köszöntek előbb Révész Ádi briliáns megoldásai, majd színre lépett Lukács Norbi! Dupla, jó szerelés a hazai palánk alatt, két jó kinti hármas – ezt követően már a vezetésért támadtunk.
A végjáték sokban hasonlított ahhoz, amit eddig is kaptunk: küzdelem a legmagasabb hőfokon, személyi hibák sokasága, s a kirótt büntetők…Mégis, valahogy…. JR előlépett és eredményes támadójátékának köszönhetően győzelemre vezette a csapatot. Nem lebecsülendő azt az irdatlan erőfeszítést, amit minden pályára lépő játékosunk hozzátett a ma esti diadalhoz.
Mennyire is volt harcos? Hát, több személyi hibát kellet fújni a játékvezető sporttársaknak, mint egy egész NBII-es szezonban keleten! A fiúk, igenis, megérdemlik a tapsot! Mondhatni, vérrel, verítékkel tarották itthon a bajnoki pontokat!
