Idegesen kezdtek a csapatok, ami nem is csoda, a szolnokiaknak muszáj visszavennie a szerdán elszórakozott pályaelőnyt, ha nem akarják idő előtt lezárni a rájátszást, a kecskemétieken pedig éppen azért van eredménykényszer, mert ha ez is zsebben, onnan már három lehetséges meccsből elég egyet megnyerniük a továbbjutáshoz. Szóval ennek megfelelően sok a hiba, sok a tapogatózás, sok a mellélőtt dobás, az Olajbányász szempontjából az sem jó hír, hogy Pongó Máté nélkül kell kiállniuk a Messzi István Sportcsarnokban.
A mieink az első kilenc triplakísérletükből csupán egyet tudnak pontokra váltani a nyitó negyedben, egyelőre ma sem tűnik úgy, mintha megtalálták volna a szerdán elhagyott ritmust. Szerencsére eddig a hazaiak is kevésbé potens támadójátékot mutatnak, egy-egy Milutinovics vagy Wittmann-villanáson kívül ott is inkább az üresjáratok dominálnak. Az Olaj védekezése mindenesetre szorosabbnak, precízebbnek látszott ezekben a percekben.
A második tíz perc eleje Wittmannról szól, aki egymaga 11 pontot termelt a kecskeméti 22-ből, gyakorlatilag kosaranként változik, hogy melyik gárdánál van éppen az előny, Pallai tripla itt, Pollard betörés amott, Pallai ismétel, Milutinovics ziccerből, folyamatosan fej-fej mellett haladnak a csapatok. Fontos lesz az Olaj szempontjából, hogy ebből az adok-kapokból győztesen tud-e majd kijönni, azaz egy rohamot vezényelni, amire nem lesz válasza a Kecskemétnek, hiszen a lila-fehérek ezt Szolnokon meg tudták tenni hasonló kezdés után.
Pallai olyan extázisban játszik, ahogy talán eddig még nem is láthattuk, 13 pontjával nemhogy csapata, de a mezőny legeredményesebbje is a félidőben, de hiába a fiatal játékos emberfeletti teljesítménye, elszakítani nem sikerült a házigazdát, cserébe legalább a nagyszünetre pontos fórban vonulhatnak Kovácsék, ami ugyan nem megnyugtató Potocnik mester szemszögéből, de mégsem olyan, mint a szerdai nyitányon.
Nem bír egymással a két csapat, a harmadik negyedet is úgy kezdik, ahogy az első kettőt, kosarakra kosár a válasz mindkét oldalon. Kecskeméti részről ez a játékrész a feltámadó Pollardról szólt, az Olaj viszont úgy játszik egál meccset, hogy öt légiósából a Badzim-Cakarun-Cummings sor együttesen mindössze 6 pontnál és ugyanennyi eladott labdnál jár. A negyed végét a KTE bírta jobban, de teljesen nyílt maradt a mérkőzés a záró etapra.
Wittmann hatodik, aztán később pedig a hetedik triplája is ül, ezzel egyrészt megugrik a Forray-legénység 10 ponttal, másrészt a veterán irányító éppen annyi bedobott hármasnál jár, mint az Olajbányász csapatszinten. Cakarunéknak láthatóan nem ízlik ez a fajta fizikalitás, amivel a Kecskemét operál, habár ebben a tekintetben a Potocnik-stratégia sem hagy sok kívánnivalót maga után, ettől függetlenül ez már a második meccs, ahol a lila-fehérek állva tudják hagyni a mieinket, igaz, ez az állva hagyás most nem az első negyed végén, hanem az utolsó tíz percben kezdődött, de az eredmény szempontjából ez másodlagos…
2-0 a Kecskemétnek. Ami reményt adhat a piros-feketéknek, az az, hogy ennek a csapatnak hatalmas szíve, elképesztően jó szurkolótábora, kiváló játékosállománya van, ráadásul volt már rá példa, hogy rájátszásban megfordítson egy párharcot 0-2-es hátrányból, így a harmadik meccsen mindent bele kell tenni a pályán és a lelátón egyaránt!
Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét – Szolnoki Olajbányász 83-72 (10-14, 25-23, 23-18, 25-17)
Rájátszás, negyeddöntő, 2. meccs
Kecskemét, Messzi István Sportcsarnok
V.: Földházi Tamás Péter, Tóth Cecília, Kovács Nimród János (Fekete László)
Kecskemét: Pollard 23/6, Kucsera -, Milutinovics 6/3, Klobucar 5, Karahodzsics 13. Csere: Wittmann 30/21, Dramicsanin 6/3, Ivkovics -, Kiss D. -.
Olajbányász: Kovács P. 5/3, Pallai 16/12, Badzim 4/3, Subotic 15, Cakarun 7. Csere: Cummings 8/3, Rudner -, Gilszki 3/3, Young 14.
