Végül Rudner is zöld lámpát kapott a csapat orvosi stábjától, így Taiwo és Zsíros kivételével mindenki Potocnik mester rendelkezésére állt a rájátszás nyitómeccsén. Pongó-Badzim-Pallai-Cummings-Cakarun. Ez a sor nézett farkasszemet a feldobásnál a kecskemétiekkel, nagyjából 50 másodperc elteltével aztán jöhetett is egy kényszerű csere az Olaj részéről, Pongó Máté kezdte fájlalni a vállát, így Young lépett idő előtt a helyére.
A mieink első kosarát Pallai küldte a helyére, a tripláját megirigyelte Roko is, aki a következő támadásban egy tanári passz után süllyesztett el egy hármast a sarokból. Az első negyed az “ismerkedésé” volt, ahogyan azt azért várni is lehetett, fej-fej mellett haladt a két csapat, ráadásul valóban csapatként tették mindezt, hisz az egyik oldalon hét, a másikon hat játékos hozta össze a pontokat. Az első tíz perc végére belelendült a Kecskemét, hétpontos hátrányba került az Olaj.
A második játékrész sem indult fényesen szolnoki szempontból, Wittmannék egy 11-0-ás futással immáron 18 egységre növelték az előnyüket. Úgy tűnt, az Olaj ezekben a pillanatokban bedeszkázott gyűrűkre kénytelen játszani, nekik még a legalapvetőbb helyzetekből sem sikerült kosarat szerezni, miközben a Kecskemét ontotta a kosarakat. A mieink első “akciógóljára” csaknem öt percet kellett várni ebben a negyedben, Cummings hátrafelé esős tempója hullott be az égből.
Tudtuk, hogy nehéz lesz az első meccs, hiszen ilyenkor a legkönnyebb a vendégcsapatnak meglepetést okoznia, de azért arra senki nem számított, hogy a nagyszünet előtt pár perccel 20-ra hízik a két csapat közti különbség a Kecskemét javára. Pedig így lett, a mieink nem nagyon találták a ritmust támadásban, a Forray-fiúk pedig kikezdték a sokszor kikezdhetetlennek tűnő hazai védekezést, ami annak fényében még meglepőbb, hogy ehhez a legponterősebbjük, Pollard nem is igazán tett hozzá érdemben. És akkor a félidő előtt Cummings még ledobta az ékszíjat, meg a csillagokat is az égből, így sikerült kozmetikázni az álláson, de 12 pontos hátrányban még így is lesz Potocnik mesternek nem kevés keresetlen szava a srácokhoz az öltözőben.
A harmadik felvonás hasonlóan kezdődött, mint az első, minden kosárra érkezett válasz úgy szolnoki, mint kecskeméti oldalon. A negyed felénél aztán Gasper Potocniknál egy bírói ítélet miatt elszakadt a cérna, talán ettől remélte, hogy felrázza a továbbra is kétszámjegyű hátrányban lévő csapatát. Harminc percnyi játék után sem sikerült visszahoznia magát a meccsbe Kovács Petiéknek, úgyhogy a záró negyedben lehet azt mondani az eddig látottak után, hogy hatalmas pálfordulás kell, hogy ezt a mérkőzést a maga javára fordítsa a házigazda.
Úgy is indult, hogy jön a pálfordulás, Cummings triplájával benézett tíz alá az Olaj, de a Kecskemét ezúttal nem fáradt el, nem pukkadt ki, ahogy tette azt a kupa elődöntőjében… A vendégek a 12. triplájukat is a helyére küldték, elképesztő dobóformát fogtak ki Wittmannék, a negyed felénél a pálfordulást inkább csodára keresztelhettük, 17 pontos hátrányt öt perc alatt ledolgozni, az már nem nagyon lehet más kategória.
Ezt a mérkőzést nagyjából az első negyed végétől kezében tartotta a vendég gárda, ráadásul az Olaj képtelen volt tartós rohamokra, amikkel el tudta volna állítani a folyamatos vérzést, így nincs más hátra, a Messz István Sportcsarnokban kell visszavágni szombaton a lila-fehéreknek.
Szolnoki Olajbányász – Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét 75-86 (22-29, 15-20, 18-18, 20-19)
Rájátszás, 1. meccs
Szolnoki Tiszaligeti Sportcsarnok
V.: Cziffra Csaba Zsolt, Praksch Péter Árpád, Nyilas István (Hartyáni Zsolt)
Olajbányász: Pongó -, Badzim 6/6, Pallai 6/3, Cummings 19/9, Cakarun 9. Cs.: Rudner 1, Subotic 15/6, Gilszki 2, Young 13/3, Kovács 4.
Kecskemét: Pollard 10/3, Kucsera -, Milutinovics 15/6, Klobucar 22/12, Karahodzsics 10. Csere: Wittmann 14/12, Dramicsanin 15/6, Kiss D. -, Ivkovics -.
