Jövő nyáron Debrecenben világbajnokságon szerepel a fiú U19-es válogatott. Miért is kérdés most ez bő másfél évvel az esemény előtt? Egyrészt, ilyenre még nem volt példa, másrészt ezen a tornán itt lesznek a jövő világsztárjai, a legnevesebb menedzserek, edzők, s keresik a legjobbakat. Nincs rá jobb szó, ez a világ kosárlabdasportjának egyik csúcseseménye. Márpedig a VB-re készülő bő keretnek tagja a Szolnoki Sportcentrum és az Olajbányász fiatal tehetsége, a 17 éves Vincze Roland.
Roli az idei szezon előtt kapott szerződést az Olajbányásztól. A szerény, ám rendkívül elkötelezett sportoló számára régóta ez a klub a legfontosabb, jellemző rá, hogy mindig boldogan jelentkezett pályatörlőnek a felnőttek meccsére.
– Magyar válogatott vagy. Megszoktad már ezt az érzést?
– Engem tavaly nyáron hívtak meg először a válogatottba. Annyi minden történt, odakerültem a felnőtt kerethez, majd szerződtetett az Olajbányász, utána jött a meghívó. Érdekes, hogy pont a nyáron tűztem ki magam elé célként, hogy egyszer szeretnék a címeres mezben szerepelni.
– Akkor ez elég gyorsan teljesült is. Már pályára is léptél válogatott meccsen?
– Október közepén Székesfehérváron volt egy edzőtáborunk, akkor 23-an voltunk. Az első szűkítés után 18-an maradtunk, ez a csapat ment decemberben Pécsre, ahol a Nemzeti Akadémia által szervezett tornán én is játszottam. Mit mondjak, nagyon jól éreztem magam, kiváló volt az edzői stáb, odafigyeltek mindenre, sokat tanultam tőlük.
– Hogyan tovább? Most ez a csapat készül tovább a világbajnokságra?
– Nem, lesz még egy szűkítés. Az igazság az, hogy a 18-as keretben nem voltak ott a Nemzeti Kosárlabda Akadémia játékosai, a végső szűkítésnél már őket is figyelembe veszik. Egy 15-ös keret marad majd, nagyon izgulok, hogy kapok-e esélyt oda bekerülni. Rövid időn belül erre is választ kapok, mert a februári összetartásra már csak 15 embert hívnak.
– Ha jól tudom, elég komolyan elkötelezted magad a kosárlabda mellett, hiszen még a középiskolában is egyéni tanrendet kértél.
– Ez nagyon nehéz döntés volt, láttam a szüleimen is, hogy sokat örlődnek rajta, beleegyezzenek-e. A Varga Katalin Gimnáziumba járok, ahol azért komolyak a követelmények. Viszont így sokkal több edzésen ott tudok lenni, s amikor csak engedi az időm, megyek be az órákra. Persze a vizsgák nem könnyűek, de egyelőre nincs gond.
– Ennyire fontos a sok edzés?
– Amikor elkezdhettem együtt dolgozni a felnőtt kerettel, elég gyorsan megértettem, hogy itt a csapatedzés önmagában nem lesz elég, ha fel akarom venni a ritmust, illetve, ha jó játékos akarok lenni. Így aztán reggelente sokat járok egyéni képzésekre, kiscsoportos munkára meg erősítő edzésre. Persze most már az Olajbányász erőnléti és fizikoterapeuta szakemberének irányításával teszem ezt. Mindent megteszek azért, hogy egyszer majd a felnőtteknél is számítsanak rám.
– Hogy sikerült a beilleszkedésed?
– Először is: hatalmas megtiszteltetés az Olajbányász felnőtt keretének a tagja lenni, ez volt a gyermekkori álmom. Remek társaságba kerültem, külön öröm, hogy nem csupán én vagyok fiatal. A játékostársak nagyon jók, profik, segítenek mindenben, pozitívan állnak hozzánk. Emellett egy rendkívül felkészült, kiváló szakmai stáb dolgozik velünk, akiktől nagyon sokat tanulhatunk minden egyes edzésre.
– Miben kell a legtöbbet fejlődnöd szerinted?
– Mindenben. Most azt érzem, hogy talán védekezésben van szükségem a legjobban az előrelépésre. Illetve van még egy gondom, néha mentálisan nem tudom könnyen túltenni magam egy-egy rosszul sikerült meccsen. Ezen változtatnom kell, mert az élsportban nincs idő a kesergésre.
– A Szolnoki Kosárlabda Akadémiában nevelkedtél. Mennyire készítettek fel ezek az évek a felnőtt kosárlabdára?
– Nagyon sokat. Jó edzőkkel dolgozhattam, évről évre fejlődtem, úgy érzem, mindent megkaptam ahhoz, hogy egy szintet léphessek, s a legjobbakkal dolgozhassak.
– Bár az U18-as a te korosztályod, de elsősorban az U20-as csapatban szerepelsz. Elég jól megy nektek, második helyen álltok a tabellán, amire előzetesen nem sokan számítottak.
– Ez érdekes helyzet. Az U20-as csapatunk esetében nem mondhatjuk, hogy kiemelkedő lenne a szerkezetünk, vagyunk páran fiatalabbak is. Néha azt érzem, hogy mikor kimegyünk a pályára, nem nézik ki belőlünk, mennyire egységesek és kemények vagyunk. Aztán elkezdődik a meccs…
– Ahol, ha nem is játszotok mindig jól, szinte mindig remekül védekeztek.
– Az a tény, hogy most másodikok vagyunk, csak úgy lehetséges, hogy szervezett, fegyelmezett játékot játszunk. A védekezésünk valóban az egyik legjobb a mezőnyben, s talán az akaratban, a hozzáállásban és a fegyelmezettségben tudunk átlag fölötti teljesítményt nyújtani. Nagyon szeretnénk jól szerepelni, én egy éremmel lennék elégedett a szezon végén.
– Mikor lennél igazán boldog egy hónap múlva?
– Ez egyértelmű, ha én lennék az egyike a 15 játékosnak, aki elkezdhet készülni a világbajnokságra.
