A szombati, Falco KC elleni rangadót – és ezzel együtt az alapszakaszt – többek között Roko Badzim utolsó negyedbeli, jó értelemben vett ámokfutásának köszönhetően nyertük meg. A horvát mesterlövésszel beszélgettünk a meccs után.
Egy dobóhátvéd feladata a dobás, ha elhibáz öt-hat triplát, akkor is beleáll a hetedikbe. Ez egy tanulható/fejleszthető képesség, vagy az ereidben hidegvér folyik?
Csak fókuszáltnak kell maradnod a mérkőzés egésze alatt, és a saját játékodat kell játszanod. Ha a legjobbadat adod, bármikor kifoghatsz egy ilyen napot, mint én.
A negyedik negyedben az első hármasod jóval a vonal mögül hullott be. Hogy esett, akkor kapcsolt át az agyad?
Elképesztően jó érzés volt, mert addig a pontig nagyon szenvedtem a kosárszerzéssel, de azzal a triplával átszakadt egy gát, nálam is, és ahogy azt utólag most már elmondhatjuk, a csapatnál is.
“Vigyél végig” bennünket azon a bizonyos negyedik negyeden, milyen volt belülről megtapasztalni!
Ennél mi sem egyszerűbb: egy pillanatig sem gondoltuk úgy, hogy ez a meccs elúszott, nem adtuk fel. Kitartottunk a figuráink, a rendszerünk mellett, megcsináltuk azokat az apró dolgokat, amik aztán a végén kifizetődtek.
Mikor hitted el először, hogy 11 pontos hátrányból, Angelo nélkül a javunkra fordíthatjuk ezt a találkozót?
Őszinte leszek, meg sem fordult a fejemben, hogy kikaphatunk. A kosárlabda ettől szép sport, bármi megtörténhet nagyon rövid idő alatt is. Tudtam, hogy ha toljuk, ami a csövön kifér, ha végig nyomás alatt tartjuk az ellenfelet, akkor meglesz a sansz a győzelemre. És lám, sikerült.
Ahogy nézem a statjaidat, meglehet az 50-40-90-es klubtagság (50% feletti hatékonyság mezőnyből, 40% felett a triplavonalról, 90% felett büntetőből), ami szerintem a mi bajnokságunkban talán egyszer-kétszer, ha előfordult…
Nem tudtam, hogy Magyarországon ez ilyen keveseknek sikerült, és örülök, ha így van, de számomra a csapat sikerei akkor is fontosabbak.
Vissza a szombati meccsre! Hová sorolod ezt az eddigi karrieredben?
Mindenképpen ott van a legnagyobb teljesítményeim sorában, mert bár játszottam már hasonlóan szoros meccseket, de ilyet, ami ennyire kiélezett volt és ennyire fontos, talán még sosem. Szóval igen, a saját top3-ban helye van!
Megnyertétek az alapszakaszt, milyen érzés? Mit tartogathat a jövő a csapat számára?
Nagyszerű, csodálatos, de ez igazából még csak egy mérföldkő, a nagy dolgok ezután jönnek, most már tényleg élesben, a trófeákért ugyanilyen elszántsággal kell küzdenünk. Ha maradunk fókuszáltak, alázatosak, felkészültek, akkor sikerülhet minden, amit elterveztünk!
