Már megint egy régi-új aranyigazsággal szolgált a sportélet. Az idegenben ellopott pályaelőny akkor ér sokat – egyáltalán akkor ér valamit – ha most a Tiszaligetben is nyerni tud az NHSZ-Szolnoki Olajbányász. Izgalmakban bővelkedő, igazán kemény mérkőzésen sikerült legyűrni az Atomerőmű SE együttesét az elődöntő első, paksi összecsapásán. Akik látták a meccset akár a helyszínen szurkolva, akár a TV közvetítésével, azt is megélhették, hogy a csata nem csak a parketten zajlott. Az edzői stábok ugyanolyan kiélezett küzdelmet folytattak, mint az atléták. Csak míg ez utóbbiak a parketten, szakmai vezetőik a kispadok mellett, taktikailag.
Nem várhatunk mást a folytatásban sem. Vendégeink minden erejükkel azon lesznek, hogy a kezükből kicsúszott kezdeményezést visszaszerezzék. Kétségünk sem maradhat afelől, van még bennük „kraft”, és készek is lesznek kiadni magukból. Nekünk pedig nem marad más választásunk, mint foggal-körömmel megvédeni a hazai pályát, hogy ne csupán apróra váltsuk az oly nehezen – mondhatni, vérrel-verejtékkel – megharcolt lépéselőnyt. Míg fiainknak hideg fejjel, forró szívvel, s mondjuk ki, még forróbb kézzel kell kifutni a küzdőtérre, addig edzőinknek készen kell állni valami meglepő, valami váratlan húzásra. A lelátóknak pedig piros-feketébe öltözve kell hangorkánnal megrengetni a Tiszaligetet! Mert csak ez út vezet a majdani döntőbe!
Feldobás kedden koraeste, 17:00-kor. Hajrá Olaj!
