A DEAC elleni mérkőzés hangulatban és játékban egyaránt méltó volt egy szezonnyitóhoz, 214 napnyi kosárlabda-böjt után a szolnoki szurkolók végre újra láthatták a tavalyi ”covid-szezon” óta alaposan kicserélődött Olajbányászt. És amit láttak, az kedvükre lehetett, mert bár gyorsan rávilágított a csapat erősségeire és gyengeségeire is, de az előzetes szakmai jóslatok szerint is a legjobb négybe várt debreceni gárdát sikerült többnyire magabiztosan legyőzni, úgyhogy a gyengeségek talán nem is forogtak annyira közszájon.
Ahogyan azt a beszámolónkban írtuk, kemény, szinte végig faulthatáron védekező csapatok összecsapását hozta a találkozó, melyből a harmadik negyedes megingást kivéve a mieink jöttek ki jobban.
Az Olajbányász helyenként statikusnak ható célkosárlabdája, melyet Potocnik mester a tűpontos és megalkuvást nem tűrő csapatmunkára épít, ezúttal célba ért, ugyan azt egyelőre nem látni, hogy a jelenlegi játékosok közül ki tudja majd magára ölteni az alfahím olykor hálátlan, ámde annál hatásosabb szerepét, mert lesznek olyan rangadók, mikor egy ilyen ember jelenléte meghatározó lehet, szerencsére ezzel most az említésen felül nem kell foglalkozni, hiszen a felkészülési időszakot is a kiegyensúlyozott, okos, sokpasszos játék mentén sikerült abszolválni, szinte komolyabb megingás nélkül.
Apropó, felkészülési időszak: az Olaj az egyik vesztes próbatételét éppen Pakson, az ASE otthonában könyvelhette el, tegyük hozzá, hogy egy tartalékos csapattal, pihent ellenféllel szemben (a házigazdákkal ellentétben a mieink két, egymást követő napon is meccseltek), így a vereség tényén kívül bárminemű komolyabb következtetést hiba lenne levonni abból a találkozóból. Az biztos, hogy paprikásra sikeredett a záró etap, már-már egy éles bajnoki feszültségét hozta, szóval most szombaton, a forduló rangadójának kikiáltott összecsapáson sem lesz könnyebb dolgunk.
Az Atomerőmű nagyjából hasonló előjelekkel, reményekkel vág neki a szezonnak, ahogyan azt a debreceniek teszik: ők is a legjobb négybe vágynak, és talán van is ott keresnivalójuk, a játékosállományukat tekintve legalábbis mindenképpen. Branislav Dzunic személyében egy minden hájjal megkent, rutinos edző irányításával Lóránték már a harmadik bajnokijukra készülnek.
Az idény nyitányán éppen a DEAC vendégeként zakóztak, a Kecskemét ellen azonban otthon kiküszöbölték a csorbát, így 50%-os mérleggel várják a szombati mérkőzést. Ahogy az Olaj, úgy ők is a kevesebb egyéni megoldás, több csapatjáték szellemben kosárlabdáznak, reméljük, a mieinknek erre is meglesz az ellenszere, ahogy a szerdán ihletett formában pattogtató Moodyra is meglett.
”Éhesen” kell kifutni a pályára, egy ilyen idegenbeli győzelem nagyon jó felvezetőül szolgálna a szezon leginkább várt… Na, de mindent a maga idejében, most Pakson kell megmutatni!
A találkozó október 10-én szombaton 18 órakor kezdődik. Játékvezetők: Kapitány G., Praksch P., Tóth C.
