3,1 másodperc. Ennyit mutatott az óra, mikor Keller Ákos visszapöcizte Váradi hanyatt esős tempóját és Vidin mester időt kért az utolsó, mindent eldöntő labdára. Egyetlen apró pontocskával, de a címvédő vezetett. Ha így marad, Szombathelyen újra lépéselőnyben várhatják a döntő sorozat folytatását. Ha pontot szerzünk, akkor….
Nos, az őszesebb halántékú szurkolók bizonyára élénken emlékeznek még Trotter bajnoki aranyat érő zseniális mozdulatára, mikor a gyűrűről lesodorta az Alba labdáját. Így vonulhat be a történelemkönyvekbe Subotic egetrengető triplája is. Pedig, mikor az időkérést követően a játékvezető az ellenfél térfelénél átadta Bojan-nak a labdát – elindítva ezzel a sors kerekét – egy pillanatig úgy tűnt nem is tudjuk játékba hozni. A Falco védői piócaként tapadtak. Jovanovic végül elszakadt emberétől, majd be is gyújtotta a rakétákat. Nekünk az is jó lett volna, ha sebességből kiharcol egy faultot. Akkor két büntetővel is megvan a győzelem. Nem így lett.
Mert, ahogy Bojan bedobta a labdát, azonnal üresre is futott, hogy a Strahinja-ra besegítő magasember ne érhessen rá vissza. Nem is ért. Jovanovic kiváló ütemben passzolt, Bojan beleállt… emelkedett… a labda elhagyta a kezét, majd a hangorkántól kísérve ívet rajzolt a csarnok felforrósodott levegőjébe. Tizedmásodperccel ezután – Bojan még vissza sem ért a talajra – felharsant a mérkőzés végét jelző dudaszó. Újabb tizedmásodpercek…és a palánkról a labda a gyűrűbe vágódik. A körcsarnok berobbant! Elmesélni úgysem lehet, azt meg kellett élni! Ott, akkor!
De tekerjük csak kicsit vissza ezt a filmet!
Ki emlékszik már rá, milyen nehezen is indultunk, s hogy a Falco tábor 7-17-nél felzendülő „Tíz, tíz!” rigmusára összeszorult a gyomrunk! Egy 12-0-s futással kiegyenesítettük. Majd sorozatban jöttek a támadóhibák. Itt is, ott is! Amiből a Falco jött ki jobban a félidőre, 42-46-nál értünk a nagyszünethez.
A záró negyedet rémálomba illően kezdtük. 1:28 telt csak el, s nemhogy bezártuk az ollót, a vendégeink tizenhárom pontot tettek közé! Olaj idő, mely kisvártatva meg is hozta gyümölcsét. Kutya kemény védekezéssel, labdaszerzésekből gyors lefutások, apró pontocskák, majd egy Pallai tripla. 3:45-el a vége előtt bejöttünk mínusz hétre, 65:72. Milos Konakov azonnal reagált, nyilvánvalóan meg akarta állítani az NHSZ-Szolnoki Olajbányász rohamokat, elállítani a vérzést. Amikor Jovanovic hármasára Keller is elsüllyesztett egy távolit, már belül voltunk az utolsó két percen. Strahinja kapott remek elzárást Aimaq-től, beleállt a hármasba, szottyant! 76-77
29,7 másodperccel a lefújás előtt újabb Falco időkérés. Rögtön ebből a támadásból Somogyi szorításában Perl a saját lábára üti a labdát, Ádám lecsap rá, Perl pedig csak szabálytalanság árán tudja megakadályozni a gólt. Somogyi hidegvérrel üti be a büntetőket, 18,1 másodperc volt vissza, amikor 78-77-nél hosszú idő után kicsavartuk a Falco kezéből a vezetést.
Az utolsó támadást Váradi indította meg, időben kitolva, amennyire csak lehetett. Nagyon nehéz vállalásig jutott, bár a távolság nem volt nagy, de a védővel a nyakán csupán egy hátradőlős tempót tudott feltenni. A gyűrű tövére pattanó labdát Keller Ákos remek érzékkel pöcizte vissza, gól jó, 78-79 oda. Vidin azonnal időt kért.
S ezzel meg is érkeztünk ahhoz a bizonyos 3,1 másodperchez.
Több mint kétezer szurkoló éltette, imádta a pillanatot, zengte-harsogta „Hajrá Olaj!”
Vágytunk rá, álmodtunk róla, s most ott állunk a kapujában! Még bizonyára alá kell szállni a poklokra, ha bajnokok akarunk lenni, de érezni minden rezdülésben, minden pillantásban, készek vagyunk rá!
