A bemelegítésnél derült ki, hogy biztosan nem lép pályára sem Vuckovic sem Williams! Ez persze nem azt jelentette, hogy a Körmend az utolsó szalmaszálba ne kapaszkodna bele és feltartott kézzel fusson ki a parkettre.
Úgy kezdtünk, ahogy kell. Somogyi Ádám kiosztott két gólpassz. Az elsőt Lukács Norbert tehette fel a palánk alól egy jól kivitelezett 2-2-ből, a másodikat Aimaq. Az első pontokat Ferencz Csaba jegyezte, helyére tett egy hármast, amire Somogyi Ádám szólt vissza szintén három pontért. Jovanovic öt pontja és Durázi Krisztofer kosarai után 2+1-es akciókat hozott a meccs. Egyik oldalon Fardaws, a másikon Doktor Péter mutatta be. Jovanovic labdaszerzése és ziccere nyomán 22-13-nál jött is az első körmendi időkérés. Innen a negyed zárásáig futott 11-4-ben láthattunk Markotól egy zsákolást Krnjajski Boris tálalásában, Pallai Tamás 2+1-ét sebességből és egy dudaszós hármas Bojan előadásában.
A második negyedet is igazi csapatként folytattuk. Míg vendégeink Durázi és Kountz pontjaira támaszkodhattak, nálunk sorban szereztük a pontokat. Mindenki – Rudner Gábor pöciből, Boris tempóból, Bojan és Aimaq támadó lepattanókból, Pallai Tamás hármasokból – tett a közösbe. Markó kiosztott egy fergeteges sapkát, amely a támadást kiváló ütemben követő Durázi elé pattant, zsák. Majd megint a körmendi erőcsatár szerez kosarat. Lukács Norbert és Ferencz Csaba lőtt egy-egy hármast, majd némi büntetőzés után egy jól kiosztott labdából Lukács Norbert emelt fel egy trojkát a sarokból. Ferencz Csaba repül, hogy blokkolja a dobást, de elkésett. Szólt a síp, fault, majd szottyant a kosár. Lukács a plusz egyet is a helyére küldte. A negyedet Jovanovic floaterével zártuk. Az eredményél már csak a mutatott játék volt megnyugtatóbb, hússzal mentünk, 58-38.
A harmadik játékrészben Durázi mellé felzárkózott Pipiras és Kountz is, de minden erőfeszítésük ellenére magasembereink palánk alatti fölényének, majd az abból kiosztott tiszta helyzeteknek hála a húsz körüli különbséget biztosan tartottuk. A labdaszerzésekből könnyed ziccerekkel, a büntetővonalról magabiztosan a hármason túlról pontosan működtünk. Somogyi a szorgos pontjai mellett továbbra is remekül szolgálta ki társait, egy ilyen elzárás-leválás játék végén Marko zsák örvendeztette meg a publikumot. Kiss Benedek, Kountz és Pipiras kapaszkodott, kapaszkodott, de csak arra volt elég, hogy az utolsó tíz percre ne harmincpontos hátránnyal forduljanak.
Mely záró fejezet igazi örömjátékkal szolgálta ki az állva tapsoló csarnokot. Kapitányunk nem fáradt el, elsütött egy trojkát, majd szemfüles belépőkből ziccerezett, tempót lőtt. A másik oldalon is volt egy fáradhatatlan atléta. Durázi Krisztofer zakatolt elől, majd zakatolt hátul, de eddigre bizonyosnak tűnt, hogy a lényegi kérdések eldőltek. Aimaq büntetőivel értük el a 100 pontot, mégis a legnagyobb élményt az hozta, hogy a fiúk – pirosban és fehérben egyaránt – továbbra is harcosan mentek minden labdáért. Küzdöttek a lepattanókért, ütköztek az elzárásokban, kúsztak-másztak a parketten. Mintha nem is harminc lenne közte. A lankadatlanul lelkes maroknyi körmendi szurkoló méltán lehetett büszke kedvenceikre, hozzáállásukkal megtisztelték a kosárlabdát, az ellenfelet és a Tiszaligetet is. A negyed felétől már a fiatalok is lehetőséget kaptak és éltek is vele. Arabo büntetőkből, Szugyiczki Máté támadó lepattanó után, míg Horváth Ákos ugyancsak a vonalról szerezte meg első pontjait.
116-77, ez lett a vége, majd vastaps mellett zúghatott a „Jászkunsági gyerek vagyok…”
Izgatottan várjuk, kivel kell megharcolnunk a döntőbe jutásért.
Hajrá Olaj!
