Szombat este érkezik a Tiszaligetbe egy csapat, akik az idei szezonban sem otthon, sem idegenben nem találtak legyőzőre. Akik a Bajnokok Ligájában emelt fővel képviselték a magyar kosárlabdát, s akik évek óta a magyar bajnoki cím védői. Egy csapat, aki az idén már hazavitt egy trófeát, ellentmondást nem tűrően hódította el a Magyar Kupát, s nem mellesleg ősi riválisunk sárga-feketében, a Falco.
A verhetetlenségük mítosza meg-megingott, de szertefoszlatni azt senkinek sem sikerült. Az idei kiírás talán legszorosabb mérkőzését a Honvéd tudta ellenük felmutatni, nem is olyan régen kétszeres hosszabbításra késztetni a bajnokot. Kinek soraiban a magyar válogatott váza, élükön a mindig higgadt és tűpontos Perl Zoltánnal.
Mégis mi szólhat mellettünk ezen a hétvégén?
Hallani hangokat a szívünkről, hallani hangokat a padunkról, vagy épp fantasztikus játékosainkról, Subotic, Jovanovic, Pallai, Lukács, Somogyi, Aimaq, Rudner.
A legtöbben mégis a legendás Tiszaligetet említik. A csarnokot, melynek olvasztótégelyében atlétáink verejtékkel átitatott erőfeszítése, az edzői stáb odaadó, fáradhatatlan figyelme és megalkuvást nem ismerő munkája ötvöződik az Olaj tábor elszánt akaratával, s nem utolsó sorban hangjával, szeretetével. Hogy a csapatot a végsőkig űzzük, ha kell, belehajszoljuk a győzelembe!
Zúgjanak hát a lelátók, boruljon a liget piros-feketébe! Nem azért, mert bajnoki mérkőzést várunk és nagyon kell az a két pont, ez most sokkal több annál: A Falco érkezik! Nekünk pedig győzni kell! Magunkért, a csapatért, a városért!
