Domináns hazai játék, alacsony szolnoki energiaszint, elvesztette veretlenségét Vidin mester csapata az egyik bajnokesélyes otthonában.
Játékra jelentkezett Marcus Lewis, a későbbiekben kiderült, hogy talán ez a meccs egyetlen pozitívuma az NHSZ-Szolnoki Olajbányász szempontjából. Már az indulásnál látszott, hogy a vendéglátó nagyon felszívta magát a rangadóra, a mieink pedig láthatóan enerváltabban, védekezésben rengeteg üresjárattal kezdték a meccset.
A második negyedben már gálázott a Paks, tényleg minden sikerült nekik támadásban, Pallaiék pedig átmentek kapkodós kosárlabdába, ezzel pedig együtt jártak a hibák is. A legnagyobb különbség -23 volt, ezekben a percekben az Olajbányász futott egy 8-0-át, itt azt hihette az egyszeri szolnoki szurkoló, hogy elindult valami, a hazai időkérés után azonban az ASE visszatalált a gyűrűhöz, az eredményes, domináns kosárlabdához, gyakorlatilag a nagyszünetre már nem volt kérdés a győztes kilétét illetően.
Azt talán nem túlzás kijelenteni, hogy a bajnokság egyik, ha nem a legjobb légiósa, egyúttal legjobb játékosa, Jay Jay Chandler, 15 perc alatt berámolt 21 pontot, ezzel bőven kimagaslott a mai mezőnyből is.
Sajnos a második félidőt ugyanúgy kezdték a csapatok, ahogyan az elsőt befejezték, Benkéék nem lassítottak, ezt a meccset lélekben ekkor már elengedték a mieink. Kijött a sorozatterhelés miatti fáradtság, ne feledjük, hogy az elmúlt időszakban pontosan kétszer annyi meccset játszottunk, mint a paksiak. Így a hazai pontvadászat szempontjából mondhatjuk, hogy áldás, hogy véget ér a nemzetközi sorozat jövő héten, így koncentrálhatunk teljes energiánkkal a magyar bajnokságra.
Ahol egyébként most három hét válogatott szünet jön, így aztán rá lehet pihenni az év végi hajrára, ahol vár még néhány komoly összecsapás a mieinkre.
