Ismét Stefan Pot kezdte a pontgyártást, épp, mint legutóbb itt a ligetben. Bár Wiggins válaszolt, de a Keller-Tiby-Benke pontokra soványan tudtunk felelni. Milos Konakov akkor kellett időt kérjen, amikor Durham hármasa után Eads bombázott be egy zsákot a szerzett labdából. A szombathelyiek centere, Keller Ákos húzott be egy jól felkínált alley-oop-ot, amire jött Durham nehéz tempója és Révész Ádám pontjai. 18-18 az első negyed végén.
A második játékrészt Perl-Durham kosárváltása nyitott, majd büntetők sora, fele bele, fele mellé. Mindkét palánk alatt. Eads az egyik oldalon, míg Boris Barac a másikon mutatott egy 2+1-et, majd kettejük pontváltására a kosárszerzők közé feliratkozott Rudner Gábor is. Perl Zoltán nem volt hajlandó hibázni sem tempóból, sem büntetőből, így Vidin mester 32-41-nél időt kellett kérjen!
A szombathelyi rohanást meg tudtuk állítani, de Tiby büntetőivel vonultunk a nagyszünetre… Kilenc pontos hátránnyal.
A harmadik negyedet hibát hibára halmozva kezdték a felek. Eladott vagy elejtett labdák után Thomas kettesével felzárkóztunk. A vendégek jónak látták rendezni a sorokat, időkérés. Sikerült is nekik, mert Benke Szilárd nehéz dobásával és Perl Zoltán tempójával megint tíz fölé nőtt a különbség. Sőt, a negyed végére megnyílt az olló, már volt 19 is közte.
Ami a záró felvonás elején át is lépte a húszat. A Falco nem lassított, s mi nagyon nehezen tartottuk a lépést, öt perccel a lefújás előtt már 26 volt a hátrányunk. A tartásunkat mutatta, hogy nem hagytunk egyetlen labdás sem kallódni, kúsztunk-másztunk, felszántottuk a parkettet. Ez ellen a Falco ellen arra volt elég, hogy kicsit igazítsunk a végeredményen: 77-89-el zártuk a mérkőzést. Míg a vendégek bajnoki címüknek örültek, a piros feketébe öltözött Tiszaliget ünnepelve, tapsolva, énekelve köszöntötte a kupagyőztes Olajt! S bár ma este lehet, még kicsit keserű az ezüst, holnap reggel bizonyára úgy fog majd ragyogni, mint a Tisza tükrén ringó holdsugár. Fantasztikus szezon volt, köszönjük fiúk!
