A gyors ütésváltást követően – kosár itt, majd kosár ott – mondhatni hamar magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést. Az első negyed jobban nem is alakulhatott volna. Bár a huszonhárom szezonnal a háta mögött játszó Ferencz „Fepu” Csaba már az elején megmutatta, komolyan gondolták elvinni a bajnoki pontokat a Tisza partjáról, Lukács Norbi és Demajeo vezérletével tíz fölötti előnnyel zártuk a negyedet. A második játékrész elején DT törte meg a hazai gólcsendet, de Ferencz Csaba újra tízen belül hozta a vasi gárdát. Rudner Gabi hármasával már tizenöt volt a különbség, majd a félidő végére szívós munkával a körmendi alakulat újra lefaragta a hátrányt. 43-33-as eredménnyel mentünk a nagyszünetre.
Hogy a második félidő elején újra nyílttá vált a meccs, abban a sokszoros válogatott „Fepu” mellet Durázi Krisztofernek is komoly szerepe jutott. Kintről, közelebbről, majd újra kintről volt eredményes. Ám nekünk volt egy Révész Ádink! A padról érkezett, pazar gólpasszt osztott, pattanózott, védekezett és ahogy azt ő szokta, feltöltötte a körcsarnokot! Szinte szikrázott körülötte a levegő! A záró játékrészt hat pontos előnnyel vártuk.
Az utolsó negyedben újra Révész Ádi lépett elő, pazar hármasával, támadó oldalon szedett pattanóival nyilvánvalóvá tette, ma a Tisza parton fognak győzelmet ünnepelni! Élére állt az Olajnak és egyszerűen nem engedte közelebb az oly szívósan kapaszkodó Körmendet. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, hozott még hibákat a szél, de a csapatmunka, az akarat és majdnem egy Révész Ádi jelezte különbség itthon tartotta a bajnoki pontokat! Álltuk a sarat!
