Igazán csak az első negyedben voltunk versenyben a Falco gárdájával. Bár kétezer néző űzte, buzdította az Olajt a piros-feketébe öltözött Tiszaligeti Sportcsarnokban, a bajnok kétséget sem hagyott afelől, miért őket tartják ma a legerősebb magyar csapatnak. Az első játékrészben viszonylag sok büntető kapott szerepet, pár köztük csupán elhibázott lehetőség maradt, főleg hazai oldalon. A negyed végén Pongó Máté dudaszós, félpályáról belőtt hármasa rázta fel a körcsarnokot. A második játékrészben aztán a Falco, akit méltán tartanak az egyik legjobb támadójátékot játszó csapatnak, bekeményített a védő palánk alatt is. Csak tizennégy pontot tudtunk összeszorgoskodni, s bár voltak szép megmozdulások, mint például Eads kettő-plusz-egy kosara, vagy Pallai Tomi szúrós hármasa, egyszerűen nem tudtuk lefaragni a vendégek lépésről lépésre felépített előnyét. 36-44, ezzel a félidei eredménnyel vonultunk a nagyszünetre.
A harmadik negyed hasonlóképp zajlott. Amikor Norbi emberrel a nyakán pár másodperccel a támadóidő vége előtt betalál a sarokból. Tiby és Benke Szilárd is válaszol ugyancsak hármassal. Bár a negyed végére Norbi elcsent egy labdát és be is húzta, így is tizenhárom pontos hátránnyal vártuk a záró felvonást.
Dustin kényszerű kiválása és a Szombathely kemény védekezése nyomán csak Emmanuel Little és James Eads jutottak csak tíz pont fölé. Ezzel együtt is, amikor be tudtunk nézni tíz pont alá, akkor a bajnok feltétlen húzott valamit, amivel bebiztosította győzelmét. Olykor Perl Zoltán tempódobásai, olykor Pongó Marcell hármasai.
December 8-án jön a Körmend! A piros-fekete rangadóra ki kell javítani a hibákat! Hajrá Olaj!
