Csalódott csapatok meccseként is szokták emlegetni a bronzmeccseket, nos, ez az idei férfi kupára nem volt igaz. Mind a Kecskemét, mint pedig a Szolnok harcolt a bronzéremért, így nem spóroltak az energiával egyik oldalon sem.
A Szolnok akarata érvényesült eleinte, elsősorban azért, mert heten is pontot tudtak szerezni már az első játékrészben, azaz csapatként voltak erősek. Ugyanakkor szoros volt a találkozó, a KTE egy-egy rosszabb periódus után gyorsan utolérte az Olajbányászt. A félidőhöz közeledve ritmust váltott az Olajbányász védekezésben, letámadásukból labdákat szerezve megléptek ellenfelüktől (52-37).
Fordulás után sem változott a játék képe, a Szolnok tartani tudta, sőt, növelte is előnyét. Durham, Barnes és Subotic játéka ellen nem volt ellenszere Wittmannéknak, így a záró negyed előtt már húsz ponttal vezettek Pongó Mátéék.
A bronzérem sorsa ekkorra már lényegében eldőlt, így a meccs végén mindkét edző pályára küldhette fiataljait. Az Olajbányász magabiztos játékkal győzte le a Kecskemétet, így a tavalyi arany után idén bronzéremmel térhet haza csapatunk (100-77).
A folytatás szerdán, amikor a Körmend a bajnoki negyeddöntő első meccsére érkezik a Tiszaligetbe.
Szolnoki Olajbányász – Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét 100-77 (21-17, 31-18, 24-21, 24-21)
Magyar Kupa, döntő
Budapest, Tüskecsarnok
Játékvezetők: Kapitány Gellért, Farkas Gábor, Györfy Rúben (Páli dr. Kálmán)
Szolnok: Durham 13, Lukács 10/3, Barnes 18/12, Szubotics 17/9, Williamson 7. Csere: Sebők -, Pongó 8/6, Révész 14, Rudner 11/9, Gavin 2, Gilszki -, Vincze -.
Kecskemét: Townes 19/3, Kucsera 10/6, Klobucar 6/3, Fazekas 3, Karahodzsics 9. Csere: Dramicsanin 11/9, Kiss D. 2, Wittmann 12, Ivkovic 3/3, Tóth Bar. -, Botka 2, Tóth Bal. -.
