Kiélezett csatában nyert az Olaj, de mégis az volt az ember érzése, hogy ezt a meccset nem bukhatják el a mieink, és ez legnagyobb részt az amerikai irányítónk őrült meccsének köszönhető.
Szolnoki Olajbányász – Zalakerámia ZTE KK 84-80 (16-18, 26-16, 20-17, 22-29)
9. forduló
Tiszaligeti Városi Sportcsarnok
V.: Győrffy Pál Attila, Ádám József, Lengyel Ádám József
Olajbányász: Durham 22/3, Barnes 7/3, Lukács 7/3, Subotic 17/3, Williamson 20. Cserék: Pongó 4, Rudner 2, Gilszki -, Gavin 3, Révész 2.
Zalaegerszeg: Trice 8, Smith 11/6, Polster -, Rakicevic 21/6, Ostojic 12. Cserék: O’Reilly 10, Szalay 7/3, Keller -, Zsíros 5/3, Csuti -, Németh 6/3.
Pallai Tamás felépülése ugyan jól, a tervezetteknek megfelelően halad, azonban a ZTE elleni mérkőzésen még nem számíthatott rá Gasper Potocnik. A felszállóágban, jó formában lévő vendégek egy olyan Olajhoz látogattak, mely ugyan a Tiszaligetben még veretlen, utóbbi két idegenbeli találkozóját elveszítette, szóval parázs meccsre volt kilátás már előzetesen is.
Kőkemény védekezésbe állt bele mindkét gárda az első percekben, komoly küzdelmek árán tudtak csak eljutni a gyűrűig a felek, a negyed fele már elpörgött, mikor még mindig csak 6-5-öt mutatott az eredményjelző, pedig az iramra nem lehetett panasz. Ha lehet erre ezt a jelzőt használni, akkor eredményesen tördelték Zsírosék a mieink játékát, akiknek tulajdonképpen megvoltak a maguk helyzetei, de láthatóan komfortzónán kívül kellett megtalálniuk az utat a kosárhoz.
Durham lehet, hogy ismeri a ZTE légiósait, törlesztenivalója van velük szemben akár az egyetemi bajnokságokból, mert láthatóan felszívta magát, minden sikeres védekezést és kosarunkat elég nagy elánnal ünnepelt. A sztorihoz persze hozzátartozik az is, hogy a második negyed első perceinek szinte minden kosarában benne volt ilyen vagy olyan módon, vagy a gólpassz, vagy egy labdalopás, vagy ő maga jött a befejezéssel. Ennek megfelelően vaskos fordítást produkált az Olaj, három perc után 11-2-t repesztettek, állva hagyva ezzel a Krasovec-fiúkat.
Fura ezt kimondani 15 perc után, de a zalaegerszegiek elfáradtak, felőrölte őket a hazai henger, szemre úgy tűnik, mintha ők már egy hosszabbításban játszanának, a mieink gyakorlatilag egy-egyben hagyják állva a kék-fehér védelmet, támadásban teljesen statikusak, ami miatt persze egyáltalán nem volt szomorú a hazai szurkolótábor. Hogy aztán jöjjön a fordulat, és a 17 éves Szalai Domonkos teljes őrülete, aki zsinórban 7 pontot szerzett, hogy újra lőtávolba hozza a ZTE csapatát.
A nagyszünetre úgy vonulhat a házigazda, hogy teljesítette az edzője szinte minden kérését a második negyedben, ha nem is lenullázta, de jócskán féken tartotta Kellerék offenzíváját, Durham vezérletével pedig egy megnyugtató előnyre tett szert. Hátradőlni ekkor nyilván nem lehetett még, de a játék képét már sokkal inkább a piros-feketék formálták, a meccs nagyobb részében az ő akaratuk érvényesült, ez a második felvonásra azért mindenképpen jó ómen.
A ZTE játékosai lehet, hogy futottak egyet a félidei szünetben a friss levegőn, mert jóval koncentráltabban kezdték meg a találkozó második felét, az Olaj szerencsére nem aludt sokáig, így araszolgatni ugyan araszolgatott Lukácsék után a vendéggárda, de mindig volt válasz az Olaj részéről az egerszegi kosarakra.
Suboticék egyébként úgy uralják a meccset, hogy kintről egészen gyalázatos százalékkal dobnak, mindössze egyetlen tripla (ki más, mint Durham) akadt be három negyed alatt 16 kísérletből. A negyed utolsó pillanataiban a ZTE annyi ki nem kényszerített hibát követett el, amennyit csak lehetett, büntettek is a mieink, így a záró negyedre megnyugtató különbséggel fordulhatott Potocnik legénysége.
Egy 5-0-ás futással indította a zárórát a ZTE, jött is a hazai időkérés, Gasper Potocnik valószínűleg nem szeretett volna ugyanúgy járni a mai meccsen, ahogy az OSE ellen, amikor is a papíron esélytelenebb csapat egy huszáros véghajrával elhozta a két pontot a mieink orra elől… Nem is tervez az Olaj kétszer ugyanabba a folyóba lépni, újra kézbe veszi a gyeplőt, itt már csak az jelent némi izgalmat, hogy Williamson összeszólalkozik Osztojiccsal, ebből nem lesz meccs utáni közös sprite-ozgatás.
Na jó, nevezhetjük izgalomnak, hogy egy újabb futást produkáltak a vendégek, de semmi nem utalt arra, hogy ezt a mérkőzést – bármilyen közelségbe is kerülnek – megfordíthatja a ZTE. Főleg úgy, hogy a puskaport ideáig szárítgatta az Olaj, most meg eldurrantották, a 30 perc alatt 1/16-os mutató után 3/6-tal abajgatták meg a zegiek gyűrűjét.
Durham zsenijét már megénekeltük, de tegyük meg újra, mert ilyen meccset azért nem mindennap gurít az ember fia: az amerikai irányító 22 pontja mellé (6/7 mezőnyből, 1/2 tripláról, 7/8 büntetőből) kiosztott 10 gólpasszt, volt 6 szerzett labdája, leszedett 2 pattanót, és kiharcolt 11 faultot, hogy 45 VAL-lal, és ugyan nem klasszikus értelemben számított tripladuplával, de mégis tripladuplával végezzen. Elképesztő.
