Az első félidő színvonalas, jó kosárlabdát ígért, a végletekig kiélezett meccsen aztán a mesterét meccs közben kiállítás miatt elveszítő OSE bizonyult jobbnak, a mieink ezzel második vereségüket szenvedték el a szezonban.
MVM OSE-Lions – Szolnoki Olajbányász 86-84 (22-26, 25-23, 17-21, 22-14)
8. forduló
Oroszlány, Krajnyik “Akác” András Sportcsarnok
V.: dr. Mészáros Balázs, Söjtöry Tamás, dr. Németh Patrik
Oroszlány: Ruják 9/3, Szabadfi -, Barnjak 11/3, Carev 10/6, Dorogi -. Cs.: Illés 7/3, Mucza 2, Dimitrijevics 23/6, Krestinin 13, Calloway 11/6, Werner -.
Szolnok: Durham 2, Gilszki -, Barnes 4/3, Williamson 9/3, Subotic 26/12. Cs.: Gavin 21/9, Révész 3, Rudner -, Pongó 2, Lukács 16/9, Sebők 1.
Egészen a negyedik percig kellett várni, hogy a házigazdák dobást hibázzanak, addig forró kézzel próbálták állva hagyni a kezdés után az Olajbányászt. Hellyel-közzel ez sikerült is, legalábbis Gasper Potocnik jelezte egy időkéréssel a sajátjainak, hogy ő nem így képzelte el a meccs elejét. Az oroszlányi triplákra válaszul azért szépen elkezdett pontokat termelni a szolnoki csapat is, Subotic óriási poszterre tette Dorogit, az megadta az alaphangot a mieinknek, Gavin triplájával már ismét az OSE nyakában lihegett az Olaj.
A fentiek ellenére sok hibával kezdett mindkét fél, a hazaiak becsülettel elolvasták a tankönyvet az Olaj elleni hatékony védekezésről, Lukácsék viszont szépen váltottak ritmust negyeden belül támadóoldalon – főleg az amerikai mesterlövész, Gavin beállítása jelentett megoldhatatlan problémát Petrov edző számára. A momentum ezekben a pillanatokban abszolút átbillent a vendégek oldalára, egy 9-0-ás rohanást követően ugyan beesett egy kósza OSE-ziccer, de Jimmy tett róla, hogy ez csak kozmetika legyen az első negyed zárásához.
A második 10 percben a szoros emberfogást túl szorosra vette az Olaj, gyakorlatilag az első hazai támadás során begyűjtöttek négy faultot, ami viszonylag komoly oroszlányi büntetőcunamit jósolt a hátralévő időre. Ettől függetlenül a szolnoki expressz nem tűnt úgy, mint amelyik behúzta a kéziféket, ebben a periódusban szépen megoszlott a pontgyártás, hol Williamson triplája, hol egy Subotic fastbreak kettes, hol Lukács egy-egy parádés megoldása mutatta, hogy mindig van honnan kapniuk egy löketet.
A nagyszünet előtti percek egyértelműen az oroszlányiaké, jóval nagyobb elszántsággal igyekeztek felzárkózni, mint az Olaj az előnyét növelni, maradjunk annyiban, hogy a második félidőben egy teljesen új meccsnek, közel egálról futhattak neki a felek.
A hazaiak, nem úgy, ahogy a meccs kezdetén, eléggé beragadtak a rajtnál, két és fél percre volt szükségük az első kosarukhoz. Más kérdés, hogy az Olaj sem feltétlenül használta ki a kínálkozó előnyt, és némileg ugyan nyitotta az ollót, de bőven látótávolságban maradt az OSE. Aztán hirtelen mindkét csapat kinyitotta a nagy triplazsák száját, ide-oda repkedtek a hárompontosok, a hazaiak mesterét aztán egy huszárvágással kiállították az ítészek, ami némileg felpaprikázta a hangulatot, talán jót is tett a szünetről igen álmosan visszaérkező csapatoknak.
A záró játékrészre jobbnak tűnt az Olaj formaidőzítése, de amilyen ütemben termeltek a csapatok az elején, annyira bedeszkázták a gyűrűket itt a végére, Subotic csodakosara volt az első, ami behullott, több mint három perc elteltével. Próbálkoztak a szolnokiak becsülettel, de az OSE egész egyszerűen nem adta fel, mindent bevetett, hogy lőtávolban maradjon. Az extázisban játszó hazaiak egészpályás letámadása sokadjára bizonyult eredményesnek, ezzel hosszú idő után jöhetett egy támadás, ami után már az oroszlányiak voltak előnyben.
Egy támadóidőnyivel a vége előtt Williamson két büntetője jelenthette volna az újabb egyenlő állást, az amerikai idegei azonban nem voltak kötélből, mindkét dobását eltéglázta, kétpontos fórban vezethette utolsó támadását a vendéglátó. Amiből gyorsan négy lett, az Olajnak már csak matematikai esélye maradt, az utolsó negyedben az edzőjét veszítő OSE felállt a padlóról, nagy akaratot mutatva fordította a maga javára a mérkőzést.
