Amikor 15-12-es hazai vezetést mutatott az eredményjelző az első negyedben, aligha gondolta volna bárki is, hogy eddig, azaz mindössze nyolc percig lesz igazi rangadó a Szolnoki Olajbányász kecskeméti vendégjátéka. Gavin beállásával egy pillanat alatt megváltozott a játék képe, lendületet kapott a Szolnok, s már az első játékrészben nyolc ponttal tartottak előrébb a házigazdánál.
Az már ekkor látszott, hogy Wittmannéknak nem igazán ízlik a szolnokiak kőkemény védekezése. Különösen Townes vergődött Durham szorításában, majd amikor a szolnoki irányító pihenőt kapott, vagy Pongó Máté, vagy Gavin nem engedte őt alkotni. Márpedig Townes a kecskemétiek legfőbb pontdobója, akit eddig igazából senkinek sem sikerült féken tartani.
Persze hiba lenne az ő nyakába varrni a KTE ötlettelen és pontatlan játékát, sem Klobucar, sem Wittmann, sem pedig a Dramicanin – Karahodzsics páros nem tudott értdemben hozzátenni csapata játékához.
Az Olajbányász ezzel szemben szárnyalt, öröm volt látni a pattogós, kőkemény védekezést, melyből aztán villámgyors indításokkal szereztek könnyű kosarakat.
Suboticék a nagyszünetre húsz pont fölé növelte előnyét. Talán ennél is nagyobb eredmény volt, hogy mindössze 25 pontot tudott dobni a házigazda, azaz elképesztő hatékonysággal dolgoztak saját palánkjuk alatt Durhamék.
A fordulás után sem igazán változott a játék képe, a vendégek továbbra is elképesztő tempót diktáltak. Percről percre nőtt a különbség, látványosan gyorsabb kosárlabdát játszott az Olaj. Gavin és Révész kettő-kettő elleni játékával gyorsan harminc pontra nőtt a vendégelőny, amit aztán a mérkőzés végére egy kosár híján negyven pont lett a két gárda között.
Így aztán a szépszámú Olaj-tábor ünnepelhetett, csapatunk pedig immár a mezőny egyedüli veretlenjeként készülhet a jövőhét keddi, negyedik fordulóból elhalasztott meccsére, amikoris a DEAC érkezik a Tiszaligetbe.
