Az első perctől kezdve irányították a mérkőzést a mieink, és kiváló támadójátékkal, helyenként ugyan szellős védekezéssel, de szórakoztató csapatkosárlabdával, végig vezetve nyerte meg a szezonnyitó mérkőzését Kaposváron az Olajbányász.
Kometa Kaposvári KK – Szolnoki Olajbányász 88-94 (18-22, 22-27, 22-27, 26-18)
Bajnokság, 1. forduló Kaposvár, Kaposvár Aréna
V.: Földházi Tamás Péter, Győrffy Pál Attila, Ádám József (Dernei Gábor)
Olajbányász: Durham 11/3, Pallai 11/6, Williamson 14, Subotic 14/3, Barnes 5. Cs.: Pongó 6/6, Gavin 17/12, Rudner 2, Lukács 12/3, Révész 2
Az első fordulóhoz méltó iramban kezdett mindkét csapat, Gasper Potocnik a Durham-Pallai-Barnes-Subotic-Williamson felállásban küldte parkettre a 2022/23-as szezonban először az Olajbányászt. A tavalyi játéktól némileg eltérően, kevésbé statikus, dinamikus, sokpasszos kosárlabdával nyitottak a mieink. Az első negyedben szépen eloszlottak a pontok, legalábbis az a kevés, ami a rengeteg ki nem kényszerített hiba – ezekből jutott bőséggel mindkét oldalon – miatt bekerült a jegyzőkönyvekbe: a szolnokiak közül egyedül Pallai jegyzett egynél több mezőnykosarat, így a nem túl gólgazdag első felvonást fej-fej mellett, de mégis fórban zárja az Olaj.
Láthatóan agresszívebb stílusban folytatták a mieink, az esetenként látható egészpályás letámadás kényelmetlenül érintette a hazaiakat, gyorsan ki is épített egy, a meccs korai szakaszában komolyan vehető különbséget Pallai vezérletével a csapat, amire már muszáj volt reagálnia a kaposváriak mesterének egy időkéréssel. Fun fact, hogy a meccs ezen pontján a kék-fehérek lőlapján a 23 pontjukból csupán 2 “magyar” egység, egy Csorvási-ziccer árválkodik.
Potocnik forgatta rendesen a sajátjait, a második negyed derekán már a tizedik játékosának szavazott bizalmat, ami jó húzásnak tűnt, Gavin triplájával pedig először nőtt kétszámjegyűre az Olajbányász előnye, jöhetett is az újabb fejmosás a kaposváriak trénerétől. Ezt követően a Durham-Lukács összjátékból megszületett a meccs első félidejének legszebb jelenete: az amerikai a védőjét becsapva hát mögött passzolt a befutó Lukácsnak, aki egy súlyos zsákolással tette teljessé a highlightot.
Jóval fojtogatóbbá vált a piros-feketék védekezése a második negyedre, jónéhány eladott labdába vagy extra nehéz dobóhelyzetbe kergették bele Hendleinéket, így állandósult a nagyszünetre a 10 pont környéki differencia. A negyed zárásaként bekapcsolva hagyta a tűzgombot mindkét csapat, a kosáresőnek a dudaszó vetett véget, ahol is nem behozhatatlan, de magabiztos távolságot alakított ki az Olaj.
Ott folytatták a csapatok, ahol abbahagyták, alacsonyan szállnak a triplák, legalábbis az első percekben. Le lehetne írni, hogy Jimmy “Buckets” teljes önkívületben játszik, de már láttunk ilyet a felkészülési időszakban: mindenesetre az nem rossz ajánlólevél, ha valaki a debütáló mérkőzésén betesz négy hármast. És hol van még a vége… Az Olaj ezekben a pillanatokban olyan, mint egy gőzhenger, úgy mennek át Suboticék a hazai védelmen, ahogy akarnak. Teszik mindezt az idegenbe látogató szurkolóink szűnni nem akaró buzdítása mellett, akiknek innen is kijár a köszönet, hogy ilyen létszámban megjelentek az ország másik végében.
Az utolsó felvonásra fordulva is tudta tovább növelni előnyét a szolnoki gárda, Pongó távoli bombáival már a húszpontos előnyre kacsintgathatott az Olaj, Krnjajski dudaszós triplája azonban még hagyott némi reményt a hazai feltámadásra – igaz ez már inkább csak a kaposvári matematikusok fantáziáját mozgathatta meg.
Durham és Pallai kosaraival indult a záró etap, utóbbi sokkal bátrabban, de talán azt sem ördögtől való mondani, hogy érettebben kosárlabdázik, mint tette azt tavaly – ha ez a forma állandósul az idény további részére, akkor a saját nevelésű fiatal roppant komoly fegyver lehet majd Gasper Potocnik eszköztárában. Ahogyan az lesz Jabril Durham is, aki valódi fazonszabászként, okosan mozgatta egész meccsen a csapatot, szinte minden labdájának szeme volt, lesz dupla-duplája a szezon során bőséggel.
Nem lebecsülve a kaposvári célokat, a következő forduló a Sopron ellen azért keményebb diónak ígérkezik, ott már muszáj lesz az Olajnak védőoldalon is sebességet váltania, ha a hazai közönség előtt is egyértelmű győzelemmel szeretne majd bemutatkozni.
A végére kicsit kiengedtek Pongóék, de a győzelmet csak nagyon kirívó körülmények között kell magyarázni, ez a mai pedig távol állt ettől: hiába próbálkozott a Kaposvár, csak egy tisztes helytállásra futotta az erejükből, hiába a kis különbség, ez a meccs azért bőven az Olajé volt. A mieink hozták a papíron kötelezőt, szórakoztató, jó tempójú, a felkészülési meccseken látott csapatkosárlabdával rajtoltak. Jövő hét szombaton jön a DEAC-ot gyakorlatilag “agyonverő” Sopron, töltsük meg a csarnokot!
