Sem Zsíros, sem Taiwo nem állt Potocnik mester rendelkezésére a mieink közül, ettől eltekintve minden adott volt ahhoz, hogy felvegyük a kesztyűt a középszakaszban eddig száguldó körmendiekkel.
Ennek megfelelően kezdődött a mérkőzés, Cakarun és Pongó kosarai állították meg a hazaiak kezdeti rohamát, előbbi első öt kísérletéből négy célt is ért, míg amott Stokes és Gordon szállították a pontokat. A negyedet alig törte meg sípszó, így egyik oldalon sem látszott megtörni a támadások ritmusa, ennek megfelelően az első felvonás gólokban gazdag pillanatokat hozott, ami a kupahétvége óta nem is meglepő az Olajbányász háza táján, hiszen a debreceni három meccsen 96 pontot átlagoltak Badzimék, és a Sopron elleni első középszakasz találkozón sem maradtak 90 egység alatt.
A második játékrész rajtját megnyomta a Körmend, 5-0-ás futásuk elégségesnek is bizonyult ahhoz, hogy Potocnik mester kikérje első idejét. Ritmusba kerültek Ferenczék, ezekben a percekben az Olaj ki nem kényszerített hibáiból el tudtak lépni 10 ponttal a mieinktől, úgy, hogy a negyed első felében 14 pontot rámoltak be az Olaj gyűrűjébe, ezzel egy újabb időkérésre ösztönözve Gasper Potocnikot. A nagyszünet közeledtével elcsendesedtek a körmendi “ágyúk”, de hiába a gólcsend, Suboticék nem tudták kihasználni, hogy védekezésben a megszokott hőfokra kapcsoltak, előre továbbra is rengeteg hibával játszottak. Így csak egy-egy talált kosárral, esetenként büntetővel tudtak közelebb lopózni a házigazdákhoz, ami egyébként a vége előtt szemlátomást sikerült is, hiszen a 12 pontos hátrányt sikerült 8-ra csökkenteni, ennek ellenére maradjunk annyiban, hogy ezt a 10 percet jobb, ha az öltözőben hagyja az Olaj.
Szoros, precíz védekezéssel futott ki a parkettre Kovács vezetésével az Olaj, gyakorlatilag az első öt labdabirtoklásnál zsebkendőnyi területet sem hagyva nullázták le a körmendi támadásokat. Hogy mégsem tudtak igazán felzárkózni, az annak köszönhető, hogy előre továbbra is rengeteg hibával, kicsit rendszerből kilépve kosaraztak Youngék, hogy egy pillanattal később összekapják magukat, és ott támadják a Körmendet, ahol a leginkább sebezhetőek: a festékben. Ezzel nemhogy a hazaiak sarkát kezdte taposni az Olaj, de egy Rudner-ziccert követően ki is egyenlített! Stokesék azonban egy-két beeső triplának köszönhetően feltámadtak poraikból, így a záró felvonás előtt ugyan csökken az előnyük, de még mindig ők érezhették magukat a nyeregben.
Parázs hangulatban, igazi rangadóhoz illő elánnal szívják egymás vérét a csapatok, Ferencz Csaba önkívületben tesz be két triplát, itt is, ott is hullanak a kosarak, de a fáradtság itt már érezhető, hiszen mindkét edző szűkebb rotációból dolgozik, mint azt megszokhatta. Négy perccel a vége előtt a hajó elmenni látszik a mieink számára, a körmend minden pontért kapart, sikerült is újra tíz fölé tornázniuk a különbséget, már az egyébként elképesztően kosarazó Cakaruntól is inkább hibákra futotta, így a hazaiak rá tudtak ülni az előnyükre. A meccsen 17 triplakísérletből 3-at értékesített az Olaj, a periméterről gyakorlatilag nem jelentettek veszélyt a hazai gyűrűre, így lehetett bármilyen ponterős a festékbeli játékunk, a Körmendet kinti dobások nélkül nem lehet hazai pályán megverni.
Megőriztük ugyan a második helyünket, de a Körmend ezzel a “hatpontos” győzelemmel már ott liheg a nyakunkon, innentől figyelni kell a hátunk mögé is.
Egis Körmend – Szolnoki Olajbányász 75-69 (21-21, 22-14, 18-21, 14-13)
Bajnokság, középszakasz, felsőház 3. forduló
Körmend, Városi Sportcsarnok
V.: Cziffra Csaba Zsolt, Kapitány Gellért, Minár László Balázs (Bodrogváry Iván József)
Körmend: Stokes 20/9, White 19/3, Takács 2, Szavics 2, Gordon 6. Cserék: Henry 4, Durázi 7/3, Ferencz 12/6, Martinez 3/3, Krivacsevics -.
Szolnok: Pongó 6/6, Badzim 6, Pallai 2, Subotic 3, Cakarun 24. Cserék: Young 10/3, Gilszki -, Kovács 2, Rudner 2, Cummings 14.
