Nagyot fordult a világ Pongó Mátéval az elmúlt hónapokban. A bajai illetőségű irányító nem
csupán új klubjában, a Szolnoki Olajbányászban vált fontos játékossá, hanem
teljesítményével ismét felhívta magára Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány figyelmét is.
Novemberben már ott volt a Szlovéniába utazó keretben, de akkor a koronavírus miatt végül
a magyar csapat nem játszott meccset. Az pedig már nem volt kérdés, hogy februárban a
kijevi buborékban testvérével, Marcellal együtt ott lesz az Európa-bajnoki selejtezők utolsó
négy meccsén.
– Milyen a testvéred oldalán kifutni a válogatott mezében a pályára?
– Ez nagyon jó érzés, ráadásul mi még soha nem is játszottunk egy csapatban. Így aztán, hogy
az a közös csapat pont a válogatott lett, különösen remek dolog.
– Egy poszton szerepeltek, nincs köztetek valami kis rivalizálás?
– Dehogy! Azt látom, hogy a testvéri kötelék a pályán még segít is, ismerjük egymás
gondolatait, tudjuk, mit fog csinálni a másik. Nagyon büszke vagyok az öcsémre, örülök, hogy
jó úton jár.
– Eddig remek szezont futsz az Olajbányásszal, visszakerültél a válogatottba is.
– Amikor Szolnokra szerződtem, akkor igazából nem tudtam, milyen szerepben leszek
pontosan. Azt vártam, hogy mivel nem kezdő irányítónak hozott a klub, kevesebb
játékpercem lesz, ezt igyekszem a lehető legjobban kihasználni, a csapat segítségére lenni.
Nyilván dolgoznom kell tovább, szeretnék még jobb lenni. Összességében én is úgy
gondolom, hogy eddig jól sikerül a szolnoki szezonom, ami legnagyobb örömömre igaz a
csapatra is!
– Jön a bajnokság hajrája. Mit vársz magadtól és a csapattól az előttünk álló hetekben,
hónapokban?
– Eddig nagyon jól állunk, ott vagyunk a tabella második helyén. Viszont ezzel még semmit
sem értünk el, nagyon keményen kell edzenünk tovább. Szeretnénk kihasználni, hogy ilyen
jól állunk, s minél jobb helyezésből kezdhessük a playoffot. Nyilván mindenki a bajnoki címet
akarja megszerezni a riválisok közül, szerintem erre meg is van az esélyünk.
