Fiba Europe Cup, csoportmérkőzés
Szolnoki Olajbányász – Sporting CP 78-67 (19-23, 23-16, 20-18, 16-10)
SZOLNOK: Warner 9/3, Badzim 11/9, Kovács 2, Subotic 25/9, Cakarun 14. Csere: Juhos 6/3, Rudner 3/3, Zsíros 2, Pongó 6/6, Pallai. Edző: Gasper Potocnik
SPORTIG: Smith 7/3, Williams 3, Downs 15/3, Ellisor 13/3, Fernandes 5. Csere: Araujo 3/3, Catarino 11/6, Fonseca 8, Candido Sa, Ventura 2. Edző: Luis Magalhaes
Az első percek tapogatózása után a portugálok kapták el hamarabb a fonalat, remekül indították le a kimaradt helyzetek után az Olajbányászt, így öt perc után időkérésre késztették Gasper Potocnikot (7-14). Két teljesen ellentétes felfogású csapat játszott, a Sporting játékosai inkább egyénileg igyekeztek megoldásokat keresni, míg a szolnokiak a megszokott türelmes játékukat nyújtották. A hibákbólviszont remekül élt gyors amerikai játékosainak köszönhetően az ellenfél, így uralták a nyitó negyedet. Tegyük hozzá, jó nyolc percig hibázni sem nagyon tudtak James Ellisorék. Aztán amikor jöttek portugál oldalon is a kimaradt próbálkozások, akkor némileg lábra kapott az Olajbányász, s Zsíros Péter kosarával a végére négy pontra zárkóztak (19-23).
A második játékrészt is jobban kezdte a Sporting, sikeresen próbálkoztak az elején becsapdázni a labdás embereket, s az egyéni megoldásaikkal továbbra is rendre tudtak helyzetet teremteni. Nem játszott alárendelt szerepet ekkor sem az Olajbányász, csak vagy kimaradtak a dobások, vagy az utolsó passzba csúszott hiba.
Szolnoki oldalon ismét ponterősen muzsikált a Subotic-Cakarun páros, amikor hozzájuk bárki tudott csatlakozni, akkor azonnal szoros lett az állás. Ezt igazolandó, Rudner Gábor triplája után már csak két pont maradt a pillanatokkal hamarabb még hét pontnyi portugál előnyből, időt is kért mesterük (29-31). Ekkorra már elsősorban a visszaszedett támadókból szerezte csak pontjait a Sporting, míg a Szolnok kezdett ráérezni saját játékára. Badzim hármasa és Subotic duplája után újra a Szolnoknál volt az előny (34-33).
Érezhetően átvette a játék irányítását Gasper Potocnik együttese, eltűntek a könnyű portugál kosarak, s immár legfeljebb azon idegeskedhetett a szolnoki kispad (mondjuk ezen joggal), hogy nem nőtt tovább a különbség a kimaradt dobások miatt, vagy egy-egy figyelmetlenség miatt. A félidőre így is a mieink vonulhattak nyugodtabban az öltözőbe (42-39).
A fordulás után érezhetően nagy energiát mozgósított a Sporting, igyekezett diktálni a tempót. Tulajdonképpen ez sikerült is nekik, ám a rohanáshoz nem igazán társultak kosarak. Kicsit a mieink is kapkodtak, néhány fölöslegesen eldobott tripla miatt továbbra is szoros volt az állás (45-43).
Továbbra is az atletikusság versenyzett az ötletességgel, s amikor szolnoki oldalon az ötletesség higgadtsággal is párosult, akkor 5-6 ponttal vezettek a mieink. Amint jött a kapkodás, pillanatokon belül újra szoros lett az állás. Ez a hullámvasút jellemezte a negyedet, igazából egyik fél sem tudott a másik fölé kerekedni (55-53).
A negyed végére láthatóan fáradtak a csapatok, negyedik napon a harmadik meccsét vívta mindkét gárda. Ez a sok hibában mutatkozott meg leginkább, csak elvétve találkozhattunk sikeres dobással. A sokat zónázó portugálok között az utolsó percben Angelo Warner kétszer is be tudott kígyózni ziccerig, így öt pontnyira hízott a szolnoki előny (62-57).
Jobban játszott már ekkor az Olajbányász, de a harcos és időnként túl sokat reklamáló és keménykedő portugálok azért mindig be tudtak találni, amikor nagyon kellett. Hat perccel a lefújás előtt hét pont volt a szolnoki előny (67-60).
Jobban gazdálkodtak a faultokkal Juhosék, ezúttal inkább az ellenfélnek fájhatott emiatt a feje, ugyanis a negyed felénél már minden szabálytalanságuk után dobhatott az Olaj. Juhos triplája után a szolnokiak várhatták nagyobb nyugalommal az utolsó három percet (72-64), s ahogyan peregtek a másodpercek, úgy vált egyre kapkodóbbá a Sporting. Ugyan a mieink sem jeleskedtek az ellenfél palánkja alatt, ám szerencsénkre a portugálok kizárólag a triplában látták a felzárkózás esélyét. Ahhoz pedig volt elég szoros a szolnoki védekezés, hogy kiszorított helyzetek jutottak csak a vonalon túlról, így a végén teljesen joggal örülhetett első győzelemnek a higgadtabb, tudatosabb kosárlabdát bemutató Olajbányász (78-67).
