Bár a közönség méltán éltette a kupagyőztes csapatunkat, látszott, hogy a fiúk túl léptek ezen és teljes szívvel a negyeddöntős összecsapásra figyeltek.
Pécsi oldalon egykori kapitányunk, Kovács Péter indította be a pontgyártást, a lépést vele Norbi, James és Demajeo tartotta. Nem a védekezésé volt a főszerep. Anthony és James góljaira Nikolic és Durmo válaszolt, talán csak Máté hármasa hozott egy lélegzetvételnyi előnyt. Ezzel értünk a negyed végére.
26-21-ről induló második játékrészt Révész Ádámnak és Máténak köszönhetően nyitottuk remekül, erre kellett is egy vendég időkérés. Révész Ádám és Demajeo egyaránt jól működött a festékben, s bár a pécsi Nikolic és Walker hozott pontokat, 39-25-nél a vendégeknek újra időt kellett kérni. Bíztató! No, meg küzdelmes! Merthogy a sok személyi hibával tarkított játék magával hozta a büntetőket, s ebben sajnos nem vitézkedtünk. Nagyjából minden másodikat tudtuk értékesíteni, így a vendégek -ha nem is testközelben – ,de tudtak tapadni. A pihenőre Vidin mester időkérésének köszönhetően 15 pontos előnnyel vonulhattunk.
A harmadik negyedet a vendégek kezdték jobban, fel is zárkóztak tíz ponton belülre. A büntetővonalról még mindig szenvedtünk, nem úgy a hármason kívülről. Máté élményszámba menő saroktriplája és Pallai Tamás távolija talpra ugrasztotta a csarnokot. A záró játékrészre így tudtunk tíz fölött fordulni.
A negyedik negyedben a pécsiek túl kemény védekezését már ügyesebben váltottuk büntetőkre. A játékrész derekára Máté betörésével és Norbi saroktriplájával eldőlni látszott a találkozó. Ahogy a lelátón felemelt molinó mutatta: Veni, VIDIN, Vici. Előnnyel utazunk Pécsre a negyeddöntőben.
